Sacred Songs, avagy CD a fa alá

Plácido Domingo
Sacred Songs
Deutsche Grammophon / 471 575-2

A válogatások, részletek, áriák és kivonatok nem állnak közel hozzám. Mindig előnyben részesítem a teljes műveket, hiszen általában csak ezek nyújtják a drámai szöveg kifejtését, a konfliktust és feloldását, a katarzist - a zenét magát. Jó, tudom, ezeken kívül persze sznob is vagyok, mindenesetre egy ilyen CD-t magamtól a boltban sose keresnék.

De ha a kirakatban látom meg? Amikor amúgy is közeledik a karácsonyi pánik? A sütés főzés, fa díszítés, és egyéb hamisítatlan christmas-feeling diszkrét zenei aláfestéseként én se Mahler másodikat teszek fel (az \"Auferstehung\" egyébként is inkább húsvéti), de Domingo Sacred Songs című lemeze ajándéknak is kiváló lehet.

Ez a cím önmagában sokat elárul. Úgy gondolom, hogy látatlanban - hallatlanban tudom, mik vannak rajta. Aztán közelebbről tanulmányozva a CD-t kiderül, hogy nem mindent találtam ki, mert a szerkesztés hallatlanul \"profi\". Természetesen Schubert és a Gounod féle Ave Maria kihagyhatatlan, Franck Panis Angelicusa pedig kötelező. Händel Largója önmagában is nagyon sok vásárlót fog vonzani, és azok a \"Három Tenor\" felvételeken edzett rajongók sem csalódnak, akik egy ráadás Tosti dal nélkül el sem tudnának képzelni egy ilyen kiadványt.
A kisérő füzetben viszont azt olvashatjuk, hogy \"néhány darab ismerős lesz, mások viszont meglepőek lehetnek\". Valóban - és itt kezdődnek az én problémáim.

Tényleg meglepő, de nem az a bajom, hogy Rustichelli, Fermín María Álvarez, Richard Rodgers vagy Plácido Domingo Junior művei sokkal gyengébbek lennének, mint a sztár darabok, sőt, inkább az, hogy ezen a felvételen minden tökéletesen egyformának hat...

Domingo hangja 61 évesen is gyönyörű (a felvétel idén februárban készült). Nem érezni azt az érdességet és reszketeg támaszt, amit sajnálatosan sok tenoristánál észlelhetünk pályafutásuk zenitje után.
Sötétebb, kissé fedetteb tónusa miatt Domingo most talán még nemesebb, érettebb hangszínnel szólal meg. Igaz, Don José már nem az ő karaktere, de ezekben a művekben kiváló. A CD-n mégsem ő uralkodik és nem is a szerzők - hanem az arranzsőr! Úgy bizony, az arranzsőr. (Könyörgöm, mondjanak egy jó magyar szót helyette - nekem semmi alkalmas nem jut az eszembe!)
Legyen az Mascagni vagy Händel, a hangszerelést a karácsonyi békesség jegyében homogenizálták. A Johann Sebastian Bach-Charles Gounod-Robert Sadin hárfával dúsított, kissé átritmizált változatával szinte azonosan szólal meg Ifjabb Domingo valahová Verdi és Tosti közé tökéletesen illeszkedő stílusgyakorlata.
A hangmérnök is gondoskodik arról, hogy sehol ne kelljen felkapnom a fejem. Az egyes dalok hangerejét összehangolták, viszont úgy hallom, a számok végén kitartott hangokat diszkréten potméterekkel is megtámogatták. Ez utóbbi effektust ugyan sokkal visszafogottaban használják, mint egynémely régi lemezen, de így is hallani vélem, ahogy az alátámasztott és ráerősített énekhanggal együtt növekszik az egyébként rendkívül kevés háttérzaj (mondjuk úgy, hogy a tér) hangereje.

Kedves Olvasóinknak biztosan feltűnt, hogy ezt a kiadványt idáig ironizálva dícsértem, de még nem árultam el, hogy szerintem jó vagy rossz!

Nos, ez a felvétel szerintem tökéletes munka!
Minden közreműködője a szakmai csúcsokat dönti. Kifogástalan az énekes, a kíséret, a dalok, a technikai kivitel. Ha valaki most karácsonyra ezt tartja jó ajándéknak, én azt mondom, tökéletes a választás. Ha magának akarja megvenni, azzal is egyetértek, sőt, én is megtartom.

Egyetlen apróságot ne feledjenek: Ez a felvétel nem kulturális, művészi produktum, hanem egy előadói szinten és techinkailag is közel tökéletes kereskedelmi termék - magyarul könnyűzene! Ha tudjuk hová tegyük, örömünk lesz benne.