Lamento - Magdalena Kozená

Lamento
Magdalena Kozená mezzo-soprano
Musica Antiqua Köln
Reinhard Goebel
Johann Christoph Bach, Francesco Bartolomeo Conti, J. S. Bach, C. Ph. E. Bach, Johann Christoph Friedrich Bach művei
Universal / DG Archiv Produktion
00289 474 1942

Ma már egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha egy énekes - akkor is, ha nem úgynevezett specialista -, barokk zenét, teljes kantátákat vagy kantátákból, operákból való áriákat tartalmazó lemezzel jelentkezik. Sőt, inkább az a tendencia, hogy a kontratenorokat leszámítva egyre kevésbé találkozunk specialistákkal. (Hozzáteszem, hogy ma már ők is több stílussal próbálkozhatnak, lásd Eötvös Péter Három nővérét.)

És nem is csak arról van szó, hogy egy-két szép ária kedvéért kirándulnak erre a területre, hanem a stílusos előadásmód eszközeivel felfegyverkezve teljes értékű produkciókat nyújtanak. És ez hasznukra lehet későbbi szerzők műveinek éneklésénél is, hiszen az ide megfelelő légzéstechnika, amely például a helyes, kontrollált vibrátó alapja, maga ez a vibrátótechnika, a koloratúrák helyes, hangjainak nem egymáshoz kötött előadásmódja, mind-mind használhatóak más esetekben is, segítségükre lehetnek későbbi szerzők műveinek helyes megszólaltatásában is.

Az tehát, hogy Magdalena Kozená egy, főleg a Bach-család tagjainak műveit tartalmazó lemezzel jelentkezett, nem jelenti azt, hogy egy csak ennek a stílusnak elkötelezett, beszűkült repertoárral rendelkező énekesnővel találkozunk. (Szerepel Britten-, Sosztakovics-művekben, de Minkowski, Gardiner historikus előadásainak is résztvevője.)

Az első mű Johann Christoph Bach, a nagy Bach apja eisenachi unokatestvérének alkotása.(Érdekes módon Bachnak oldalági rokonai közt voltak csak zeneszerzők, apja például egyszerű városi zenész volt, és testvérei sem jeleskedtek ezen a téren.) Egytételes Lamento Jeremiás siralmainak szövegére, különleges, egy hegedű, három brácsa, continuo összeállításra. Kozená mezzoszopránja ellenére mesterséges sötétítés nélkül hozza a mélyebb regiszterben a súlyosabb hangszínt, amely azonban a magasabb hangokon azonnal szoprános könnyűségűvé válik. De előadása átélt, hiteles, valóban stílusidegen eszközök nélküli. És a mű is megkapó. Érthető Bach csodálata unokanagybátyja iránt.

Kakukktojásnak tűnik a Conti-mű addig, amíg el nem olvassuk a kísérőfüzetben, hogy ezt a kantátát Bach dolgozta át a kötheni működésekor, ottani előadásra. Viszont azt már nem tudjuk meg, hol alakította át az eredetit - leginkább a hegedűszólam egyes fordulatai, virtuozitása utalnak a kötheni karmesterre. (Azt is más forrásokból kell kibogarásznunk, a Bach-család itt szereplő tagjai milyen rokonságban állnak Johann Sebastiannal.) A kezdő recicativónak az előző Lamento hangvételéhez igazított hangvételű megszólaltatásával kerülünk át a már igazi nagybarokk stíluselemeket mutató zenei világba. Az áriák az érdekesek, stílusos trillákkal, koloratúrákkal. Egy-két évtizeddel ezelőtt ilyet csak a barokkra szakosodott legjobb énekesektől hallhattunk, akik azonban gyakran mutattak hiányosságokat más területeken, míg az ide kiránduló, későbbi operákon nevelkedett nagyságok inkább túljátszották szerepüket.

Persze egy ilyen lemez J. S. Bach nélkül mit sem érne, itt van tehát a 170-es, Vernügte ruh kezdetű kantáta, egyik a három alt szólós közül, amelyek valószínűleg Bach egy különösen jó képességű énekese számára íródtak már Lipcsében, 1726-ban, és egy ária 200-as szám alatt, egy egyébként elveszett műből. Ezekben sok mindent kell tudni úgy elénekelni, hogy túlzott énekesi manírok nem használhatóak, és mégis meggyőzőnek kell lenni a drámaiságot igénylő, de a líraibb, pasztorális hangvételű áriákban is. Megkapjuk itt is, és egy másik Johann Christoph, a Friedrich névvel megkülönböztetett Bach művében is. Ő a nagy Bach nagy fiai közül az egyik, itt egy újabb stílusú, a klasszicizmus felé mutató Die Amerikanerin című kitűnő kantátájával szerepel, ismét csak alkalmat adva Kozenának kitűnő énekesi kvalitásainak bemutatására.

A zenekari kíséretet - mondani sem kell: kiválóan - a Musica Antiqua Köln látja el, amelyben már csak a zenekarvezető, Reinhard Göebel hallható a régi gárdából.

Ha a hangfaj sajátosságaiból adódóan nem is találkozunk olyan slágerszerű áriákkal, énekesi bravúrokkal, mint például a nemrég recenzált Fleming-lemezen, bensőségessége, muzikalitása okán Kozená lemeze is bátran mellé kerülhet.