Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Kicsit langyosan (Rachmaninov: Vespers / The Choral Arts Society of Washington; Rostropovich)

2011-07-11 09:13:49 - zéta -

Rachmaninov: Vespers RACHMANINOV: All-Night Vigil (Vespers, op.37)

Maureen Forrester, Gene Tucker
The Choral Arts Society of Washington
Mstislav Rostropovich

Warner
2564 67658-5

*

Szergej Rachmaninov kórusművei még a profi énekkarok számára is egyszerre jelentenek kecsegtetően komoly kihívást és szinte megoldhatatlan feladatot. Oratóriumai (Harangok, Tavasz) még csak-csak előfordulnak hangversenytermeinkben, de a legnagyobb együttesek is csak ritkán és félve nyúlnak jelentős a cappella alkotásaihoz, az Aranyszájú Szent János liturgiájához, vagy jelen írásunk tárgyához, az op.37-es Éjszakai áhítathoz.

A népszerűbb nevén, Vecsernyékként ismert műnek nem is annyira intonációs nehézségei (ami azért van), hanem inkább a ritkán gyakorolt stílusa okozza a legfőbb gondot a nem szláv kórusoknak. Első gond a nyelv, az azon túli problémákat pedig a liturgikus hangzás interpretálása jelenti, ami egy nyugat-európai vagy amerikai együttes számára csak igen komoly előtanulmányokat követően vállalható. Az aprólékos rákészülési idő nem spórolható meg, illetve ha igen, annak következményei lesznek.

Ezt igazolja a Warner által most újra megjelentett CD is. Már az is árulkodó, hogy 1985 májusa után még 1986 szeptemberében újra be kellett vonulni a stúdióba, hogy a mélyen vallásos Rachmaninov alkotását rögzítsék. Gyaníthatóan a lemez gazdái is érezték, hogy a jó adottságokkal rendelkező washingtoni énekkar önmagában kevés a feladathoz, ezért autentikusnak tűnő megoldáshoz folyamodtak: a produkció vezénylésére felkérték Msztyiszlav Rosztropovicsot. Az 1974-es disszidálása után világjáró csellista és karmester azonban nem váltja meg a világot.

Ha röviden akarjuk értékelni, akkor úgy összegezhetjük a felvételt, hogy egy dirigens nem csinál nyarat. Talán maga Rosztropovics is kevésbé érzett affinitást Rachmaninov művészete iránt. (Ezzel amúgy nincs egyedül, számos dirigens ódzkodik a komponista kicsit hatásvadász műveitől.) Mindenesetre a lemezt hallgatva gyakran érezzük, hogy a szép nevű Washingtoni Kórusművészeti Társaság (karigazgató: Norman Scribner) magára hagyottan muzsikál. A zene kissé langyosan csordogál, s a szélsőségekben gazdag alkotás máskor páratlan hatású effektjei minden esetben letompítva szólalnak meg. Vagy talán a hangszeres múltú karmester nem találta meg a kulcsot az a cappella kórusmuzsikához?

Az együttes hanganyaga pedig alapvetően megfelelne a széles ambitusú alkotás megszólaltatásához. Kiemelkedően szép, nem szláv együttestől szokatlanul szép és biztos mélybasszusok, meleg altok biztosítják a mélyebb szólamok ütősségét. A magasabb régiók nem ily szerencsések, így olykor (pl. a Feltámadási himnusz egyes pontjainál) a csúcshangok kiabálássá mennek át. De ennél nagyobb problémának érzem, hogy a szövegmondás helyenként maszatos, hogy nem érezni az irányító személyiség súlyát és hatását.

A két énekes, Maureen Forrester (alt) és Gene Tucker (tenor) szólamukat korrektül teljesítik, sajnos a szövegmondásuk hiányossága folytán nem tudtak túllépni ezen a szinten.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.