Holdfény Moszkva fölött

"Moonlight Over Moscow" A Festival of Russian Folk Song Red Army Chorus Melodia / BMG Classics 74321-32043-2

Először az összetartó eszme, aztán a birodalom vész a semmibe. A romokon megjelennek az ügyeskedők, a többieknél gyorsabban kapcsolók, s mire a tömegek észbe kaphatnának, már a romokat is eladták a fejük felől.

A kommunizmus mindig is jó üzlet volt. Akkor egyeseknek, most, hogy kiszenvedett másoknak(?). Aggodalomra semmi ok. Amíg a Kommunista Kiáltvány 1200-ért kelleti magát kemény kötésben a könyvesboltok polcain és a Best of Communism a jobb házibulik elengedhetetlen kelléke, addig keine pánik már ahogy mi belgák mondanánk.

Miután minden magára valamit is adó zenész elhagyta az országot, a Melodia úgy döntött kiárusítja a múltját. S a BMG, illetve a többi multi, most nyugodtan szemezgethet az archívumban. Unott arccal lapozgatják a katalógust. Az érdekesebbeket már elvitték mások, a többi meg - Pugacsova gondolom kevésbé érdekli őket, mint Viszockij vagy Okudzsava, viszont lassan már az ellenzéki nimbusszal is betelik a piac. Valami izgalmas, valami pikáns, valami botrányszagú kellene.

De olyan nekünk nincs!

És az ott a sarokban?

Ugyan már - próbálják zavartan eltüntetni a régi tekercseket, mint házigazda a nem túl jól sikerült gyereket.

De a pénzt szagoló producer már megvetette első osztályú bőrcipős lábát, s ettől a perctől kezdve semmi sem állíthatja meg a Kalinkát, Poljuska, polje-t, vagy az Ej Uhnyem-et világhódító útján.

A Vörös Hadsereg Alexandrov ének- és táncegyüttese, a Szovjetunió Állami Kórusa, a Moszkvai Kamarakórus és a többiek, digitálisan kódolva és feltuningolva is eszméletlenül jól szólnak. Legyünk őszinték, egyébként is jól szóltak. Könnyű volt nekik: nagy hadsereg, nagy kórus. Ez igaz. S abban a hatalmas kórusban nem akármilyen hangok. Hogy mást ne mondjak, a basszus, ha kell, percekig tartja a nagy c-t. (Tudom, ez csak vodka kérdése, az pedig olyan, mint a legalábbis vitatható karriert befutott Lenin: volt, van, lesz.)

És szakmájuk abszolút profi mesterei a hangszerelők. Legyen az a Warsavianka, vagy az En Route! a dalok úgy szólnak, hogy jó néhány hollywoodi filmzeneszerző tanulhatna belőle. Az is igaz, hogy akkoriban nem nagyon tudhatta az ember, hogy munkáját három hét Szocsival, vagy tíz év Gulaggal jutalmazzák. Mindenesetre odafigyelt. A jó munkához néha félelem is kell. (Lásd Toscanini vagy Karajan felvételeit.)

A lemez bizonyára mindenkiben más és más érzéseket ébreszt. Lesz aki nosztalgiázik, lesz aki csodálkozik. Ilyenek voltunk? Ilyenek voltunk.

Telihold a hagymakupolás Moszkva fölött. A távolban halk balalajka szól. A Vörös Hadsereg most vonul be Európába. Aztán fölébredünk. Hál Isten, ez csak egy lemez.