Hazai historikus előadás 1991-ből (Graun: Der Tod Jesu)

CARL HEINRICH GRAUN:
Der Tod Jesu
Passionskantate

Mária Zádori - soprano, Márta Fers - soprano, Martin Klietmann - tenor, Klaus Mertens - bass
Kammerchor Cantamus, Halle
Capella Savaria
Pál Németh

Hungaroton
HCD 32679

Bár napjainkban elég ismeretlenül hangzik Carl Heinrich Graun neve, korának igen kedvelt és elismert zeneszerzője volt. A késő barokk korszakban alkotó komponista szóban forgó passiókantátáját 1755. március 26-án mutatták be a berlini dómban, s a korabeli feljegyzések szerint igen nagyszámú közönség volt jelen az eseményen. Az elkövetkező ötven évben közel százhúsz előadást élt meg a darab Németország területén.

A népszerűség oka lehetett az is, hogy a gyülekezet aktívan vett részt az előadásban. Erre utal például a kottában lévő néhány "nem a gyülekezet énekli" megjegyzés is. Izgalmas volna kipróbálni talán manapság is egy hasonló, a közönség aktív részvételét megkívánó előadást...

Amilyen ismeretlenül hangzik a szerző neve, annál ismerősebbek a mű kezdő taktusai, az első tétel koráldallama ugyanis megegyezik Bach Máté-passiójának vezérkorál-dallamával. Persze ilyen egyértelmű azonosságok nélkül is felsejlenek a zenehallgató emlékeiben Bach passiói. Megkerülhetetlennek tűnik az összehasonlítás. De azt hiszem, nem jelent túl nagy hátrányt Graun számára, ha alulmarad a zenetörténet kétséget kizáróan egyik legnagyobb egyéniségével szemben. Zenéje igazán kellemes, kiváló mesterségbéli tudásról árulkodó munka. Nem Bach színvonala természetesen, de nem is ez tőle az elvárás.

Ebben a passiókantátában a cselekmény is más egy kicsit, mint Bach passióiban. Ahogyan Gyenge Enikő a lemez kísérőfüzetében fogalmaz: "A szövegíró Ramler nem annyira a szenvedés történetére és a keresztre feszítés mozzanataira koncentrál, hanem arra a felbecsülhetetlen ajándékra helyezi a hangsúlyt, amit a Megváltó az emberiségnek kinyilatkoztatott. Ily módon a lírai-meditatív szöveg gondolati és érzelmi tartalma nagyon kiegyensúlyozott, amit hűen tükröz a zene szerkezete és stílusa is. A homofónia és a polifónia stílusos váltakozásával, a madrigalizmus visszafogott alkalmazásával a zeneszerző megőrzi ezt a jól kialakított egyensúlyt, egy mesterien megírt liturgikus mű kiváló példájaként, amelyben mégsem tűnik úgy, mintha a darab funkciója bármikor is korlátok közé szorította volna Graun dallaminvencióját."

Az 1991-ben, Kőszegen készült felvételen a Capella Savaria mellett a hallei Kammerchor Cantamus működik közre. Már a nyitótételben kiderül, hogy nagyszerű kórussal van dolgunk. Hangzásuk rendkívül plasztikus. Tisztán, érthető szövegmondással, érzékenyen énekelnek. A zenekari hangzás is kiváló.

Az énekes szólisták közül muzikalitásban és énektechnikai szempontból is kiemelkedő Zádori Mária és Klaus Mertens. Martin Klietman is gyönyörű, bár egy kicsit halk hang birtokosa, de az intonációval sajnos alaposan meggyűlik a baja. Fers Márta lenyűgözően énekel duettet Zádori Máriával az egyébként egészen nagyszerűen megkomponált "Feinde, die ihr mich betrübt" kezdetű tételben. Öröm hallgatni.

Ahogy az egész lemezre tulajdonképpen jellemző, hogy örömet okoz a hallgatása. Mindössze annyi kevésbé örömteli gondolatom támadt közben, hogy ha húsz évvel ezelőtt ilyen kiváló régizenei előadást tudtak magyar muzsikusok produkálni, akkor manapság vajon miért nem látható a húszévnyi egyenletes fejlődés eredménye?

Mindenesetre köszönet a Hugarotonnak azért, hogy elérhetővé tette számunkra ezt a kiváló, és zenetörténeti szempontból is igen érdekes felvételt.