Gyászzene félig ünnepi köntösben (Verdi: Requiem / Pappano)

VERDI: Messa da Requiem

Anja Harteros, Sonia Ganassi, Rolando Villazón, Rene Pape
Orchestra e Coro dell'Academia Nazionale di Santa Cecilia
Antonio Pappano

EMI Classics
5099969893629

Mindenekelőtt le kell szögezni: óriási teljesítmény egy ilyen minden ízében kidolgozott, gondosan betanított, szellemi és anyagi befektetéseket egyaránt igénylő lemezfelvétel elkészítése. Az más kérdés, hogy - Vörösmartyt parafrazeálva - ment-e a felvétel által a világ elébb? Gyanítom, nem igazán.

Giuseppe Verdi gyászmiséjének diszkográfiáját böngészve - és persze magukat a felvételeket tanulmányozva - elmondhatjuk, hogy igazán el vagyunk kényeztetve a jobbnál jobb előadásokkal. Aki a régmúlt nagyjainak produkcióiban kíván gyönyörködni, annak ott van Toscanini, vagy Reiner felvétele, a közelmúlt sztárkarmesterei közül tökéletes választás akár Solti, akár Karajan lemeze. A mai felvételekkel sem lehet nagyon mellényúlni, Barenboimé például jó szívvel ajánlható, ám itt már hiába keressük azt a pluszt, amely Fodor Géza szavaival élve interpretációtörténeti jelentőségűvé tenné az előadásokat.

Nagyon hasonló a helyzet Pappano legfrissebb felvételével. No nem technikai szempontból, a lemez hangzása ugyanis lenyűgöző, a legapróbb részletek is kristálytisztán kivehetőek. A hangmérnöki munka perfekt, ami azért is kiemelendő, mert a felvétel nem steril stúdiókörülmények között, hanem élő előadásokon készült. Valahol rendjén is van ez: ha már nem kapunk olyan művészi színvonalat, mint korábban, legalább kárpótolja az erre fogékonyakat a szuper hangminőség.

A kórus és a zenekar tulajdonképpen jó színvonalon oldja meg cseppet sem egyszerű feladatát. Ha azt vesszük, a kórus itt abszolút főszereplő, és alapvetően igen szépen szól, bár talán helyenként lehetne kissé homogénebb a hangzásuk. A zenekar viszont - miként a zeneigazgatójukkal készített korábbi Csajkovszkij-lemezeken - itt is nagyszerűen muzsikál. A karmesteri teljesítményről pedig csak annyit: végérvényesen bebizonyosodott számomra, hogy Antonio Pappano igazán nagyformátumú dirigens, generációjának egyik legnagyobbika.

És akkor a szólistákról, akik ha le nem is rontják az összképet, de semmiképp sem ragyognak ki a közreműködők közül. A hölgyeket illeti az elsőbbség, nem csak udvariassági szempontból, hanem művészi teljesítményük okán is. A szopránszólót éneklő Anja Harteros a leginkább meggyőző tagja a kvartettnek, éneklése erőteljes és kifejező. A mezzoszoprán, Sonia Ganassi is remek énekesnő, szép hang és jó technika birtokosa, ám talán nem feltétlenül kellene a jövőben a súlyosabb Verdi-szerepekkel próbálkoznia, a belcanto az ő igazi területe. René Pape pompás orgánumú basszista, mégsem eléggé megrázó interpretátora szólamának. Rolando Villazón szerepeltetésére pedig a nyilvánvaló marketing-indokokon kívül semmiféle racionális magyarázatot sem látok.

A jó szándékot nem vitatva, az értő tolmácsolást és a befektetett energiát a messzemenőkig méltányolva is csak erős közepesre értékelhető Verdi Requiemjének legújabb lemezfelvétele.