Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Felfedezés kesernyés felhangokkal (Gounod-dalok)

2011-08-02 09:29:19 - zéta -

Gounod: Songs GOUNOD: Songs

Bernadett Wiedemann – mezzo-soprano
Gyula Orendt – baritone
Emese Virág – piano

Hungaroton
HCD 32649

*

Nagyszerű újdonsággal rukkolt elő a Hungaroton egy nemrég megjelentetett új CD-n: a Faust világhírű komponistája, Charles Gounod a hazai (és a nemzetközi) publikum számára eleddig ismeretlen dalaiból adott közre egy jókora csokornyit, szám szerint tizenkilencet. S ezek a művek tényleg felfedezésszámba mennek, ráadásul jó néhány dalt most rögzítettek először.

Ha az ember a magyar kiadó eddigi gyakorlatát figyelte, akkor észrevehette, hogy az ún. világpremier-felvételek sorozat egy-két igazán frappáns válogatás mellett többnyire a másod-, olykor a harmadvonalbeli kismesterek bemutatására szorítkozott. Gounod művei viszont kivétel nélkül nagyszerűek. Majd két évtizede a Hyperion jelentetett meg egy dupla CD-t (többek között a nagyszerű Felicity Lott és Ann Murray tolmácsolásában) a Mester dalaiból, így igazán időszerű volt a következő sorozattal előállni.

Amúgy sötét verem számomra, hogy ezek a remekművek miért kerültek (eddig) süllyesztőbe. A darabokat a francia komponistára amúgy is jellemző rendkívül gazdag és invenciózus dallamok teszik egyenként is élménnyé, kíséretük világos és hatásos. Maguk a művek a XIX. század jelentős költőinek verseire készültek, mint például az amerikai Henry Wadsworth Longfellow, vagy a francia Jules Barbier vagy Théophile Gautier.

Ha ezek a dalok mégis emlékeztetnék az Olvasót valamire, akkor az csakis a dalköltészet koronázatlan fejedelme, Franz Schubert művei lehetnek. Igen, bármily szokatlan, de a bécsi komponista dalaiból áradó melankolikusan szomorkás hangulat vonja hatása alá a hallgatót. S bizonyos mértékig Schubert hangszerkezelési stílusa is gyanúsan köszön vissza Gounod dalaiból. A strofikus ismétlődések apró eltérései, a harmóniafűzések esetenkénti szokatlansága is ismerős lehet az osztrák zeneszerző műveit jól ismerőknek. Ugyanakkor egy pillanatig sem állítanám, hogy egy szokványos Schubert-epigonnal álunk szemben, ugyanis Gounod dalain számos ponton mégis kiütközik az önálló alkotói szándék, tartalom és nagyság. Valószínűleg Gounod, akinek a régi mesterek iránti tiszteletéről anekdoták sora maradt fenn, egyszerűen nem tudta vagy talán nem is akarta kivonni Schubert hatása alól magát.

A dalok után a lemez másik nagy felfedezése számomra Orendt Gyula. A mindössze huszonhat esztendős művész tavaly végzett a budapesti Zeneakadémián. A meleg, puha baritonhang a fiatal Melis György és Gáti István hangjára emlékeztet. A voce nemes és kifejező, s ha kell, akkor kemény vagy játékos. A sokszor széles ambitusú Gounod-dalok semmiféle technikai problémát nem okoznak neki. A szövegejtés igen meggyőző mind a francia, mind az angol nyelvű dalok esetében. Minden gesztusnak van értelme, de ez – nagyon fontos! – nem önmagában, hanem az egész részeként jelenik meg.

Orendt Gyula tavaly októberben a bécsi Volksoperben énekelt egy kisebb szerepet a Ruszalkában, majd a Carmen Moralese következett (nem ismerős?), idén novemberben Berlinben kelti majd életre a Varázsfuvola madarászát, jövő tavasszal pedig már túl lesz a bemutatkozáson a londoni Covent Gardenben is.
Lehet, hogy ebben a nagy köldöknézős operaházi csetepatéban megint lemaradtunk valamiről?

Amilyen váratlan és kellemes meglepetést jelentett Orendt Gyula produkciója, épp oly csalódást okozott Wiedemann Bernadett. A tehetséges, és méltán népszerű drámai énekesnő amolyan húzónévként kerülhetett bele ebbe a csapatba. Sajnos a hang ezúttal nem mindig engedelmes szolgája gazdájának. A voce sokszor tűnik elnehezültnek, fáradtnak és sápadtnak. Gounod dalai ma már túlontúl könnyednek és kifinomultnak bizonyultak Wiedemann drámai mezzójának.

A nehézkességen túl jóval nagyobb problémát jelent, hogy az énekesnő szinte mindvégig intonációs problémákkal küszködik. Két-három, drámaibb hangvételt igénylő dalon túl végig hamiskás hangokkal tűzdeli előadását. Néhol ez kevésbé okoz gondot, máshol bántóan. Két dal esetében egyszerűen érthetetlen számomra, hogy a Hungaroton miért vállalta a kiadást, hiszen sokkal egyszerűbb lett volna kihagyni, mintsem blamálni magukat – és a művészt.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.