Családban marad? (Alena Miro és Irina Kondratenko lemeze)

Les chemins de l’amour

Alena Miro – szoprán
Irina Kondratenko – zongora

Miro
M001

Számos oka lehet annak, kedves Olvasó, hogy nem rohan rögtön e CD-t megvenni.
Először is: legjobb tudomásom szerint kereskedelmi forgalomban nem kapható.
A többit így nem is sorolnám.

Ha Prágában a Hradcanyt, a Várnegyedet a Strahovi Kolostor felől közelítik meg – például a 22-es, vagy 23-as villamosról Pohořelec megállónál kiszállva –, akkor az egyik első épület, amely az ember szemébe tűnik, az 1600-as évek elején épült Szent Rókus-kistemplom (kostelĭk sv. Rocha). A fehér, karcsú, kecses egykori templomban ma galéria működik, a Miro Galéria, s ennek tulajdonosa Miro Smolák úr.

Ezt a galériát tartom – s nem csak elhelyezkedése miatt – a legjobbnak a cseh fővárosban. Csak néhány tárlata, mely most beugrik: Goya rézkarcai és Dali „utánzatai” (a sorozatból a legmeghökkentőbb talán a Szerelmespár című, Dali szinte egy az egyben lemásolta, egyetlen különbséggel: az ágyban fekvő pár fölé hatalmas falloszt biggyesztett). Aztán – stílszerűen – egy Miro-kiállítás. Chagall képei. De előfordultak itt már kortárs mongol festők is.

Mint mostanra kitalálhatták, Smolák úr felesége a jelen CD-t jegyző Alena Miro (pár éve vette csak fel férje vezetéknevét). A művésznő 2003 óta a Prágai Állami Operaház szopránja (Micaela, Pamina, vagy ugyanezen opera Első Dámája, de énekelte pl. Nuri szerepét is a Hegyek aljánban.) Többek között a Jarmila Novotna Énekverseny győztese volt, fellépett a világ számos országában. Partnernője, a lett származású Kondratenko ma Csehország egyik keresett pianistája.

A CD címe (A szerelem útjai) remek válogatási lehetőséget ad. Hallható Schubert Szerenádja, Liszt, Schumann, R. Strauss, Csajkovszkij, Rahmanyinov, Dvořák több dala, de néhány számomra alig ismert, vagy épp ismeretlen szerző kompozíciója – Poulenc, Turina persze jegyzett, de hallottak Önök Eduardo Toldra, Jaroslav Křička, vagy épp Mikulái Schneider-Trnavský nevét?

Sajnos, valamennyi dal oroszul csendül fel, viszont a gyönyörű, keményfedeles CD-tok négy(!) nyelven közli szövegüket, és emellett a kortárs Zdenék Janda néhány festménye, rajza gyönyörködteti a szemet.

Alena Miro szopránja könnyű, kellemes színű, az interpretációk (az általam ismert opusok esetében) korrektek, de nem különösen egyéniek, emlékezetesek.
Hogy miért írok akkor e CD-ről? (Azon szubjektív okon túl, hogy ismerem a házaspárt és imádom a Miro Galériát.)

Két okból is. Egyrészt örvendetes, hogy Csehországban is egyre inkább teret kap a zenei tárgyú mecenatúra, s Miróék esetében nem csak családi megnyilvánulásban.
Másrészt e lemez műsora raritásértékű, kiállítása emlékezetes.
Ha valahol kezükbe kerülne e korong, hallgassák meg.