Bridge over… (Dargomizsszkij: Dalok és románcok)

DARGOMÏZHSKY, A. S.: Dalok és románcok
Anatoly Fokanov - bariton
Virág Emese - zongora
Hungaroton - HCD 32279

Nincs mit szépíteni: ez egy kicsit rosszkedvű kritika.

A Hungaroton kiadta Dargomizsszkij harminc dalát és románcát, a hazánkban élő orosz származású bariton, Fokanov Anatolij és a remek zongorista, Virág Emese közreműködésével. A felvétel - mint azt a lemezborítón díszelgő szerény embléma hirdeti - világpremier. (Bár néhány dalt már 1996 óta, Sergei Leiferkus előadásában, a Conifer kiadásában megvehetünk.)

Próbálom megérteni a Hungaroton műsorpolitikáját, de nem mindig sikerül. Értem, ha egy világhírű szerző kevésbé ismert művét teszik közzé, értem, ha mára már kicsit elfeledett, de fontos kismesterek alkotásait veszik föl, értem a kortárs szerzők produkcióit is. Dargomizsszkij dalait nem értem. A CD meghallgatását követően sem. Ha Fokanovot kívánták felvételhez juttatni, akkor lenne számos jobb ötletem, Csajkovszkijtól Rachmaninovig.

A kísérőfüzetben Papp Márta találóan írja a szerzőről, hogy átmeneti kor gyermeke, híd Glinka és az Ötök, valamint Csajkovszkij között. Ez világos is, de nem elegendő ok egy egész CD-t beáldozni akkor, ha a harminc dalból mindössze hét-nyolc üti meg a híd két oldalán felállított mércét.

Dargomizsszkij tisztességes komponista volt, de a Sors viszonylag mérsékelten áldotta meg invencióval. Szép dallamfűzés, könnyed harmóniák jellemzik, de - sajnos - kevés zenei csavar. Muzsikája összemosódik, dalai így kevéssé karakterisztikusak. Bár jóval Schubert után élt, szólamai mégis szinte teljesen függetlenek a megzenésített szövegtől.
\"… hadd süvítsen a szél és üvöltsön az égre hóvihar\" - olvassuk Delvig versét a legbehízelgőbb és legolvadóbb dallamívek közepette.

Néhány dalában a líra segítségével emelkedik fölül szerzői korlátain. Így a Szerettem Önt, a Gyümölcsöskert, a Napjaim Ura című dalok (érdekes módon mind Puskin-versre) igazán méltóak a hídszerepre. Máshol átcsillan, vidoran ütközik ki a kottafejek közül az irónia. A molnár, a Címzetes tanácsos és A féreg című dalok Muszorgszkij Bolhadalát idézik, remek karakterizáló hangulattal. Még a Karjaidba repít a forró hév kezdetű dalt említeném, ahol úgy vélem, valami fontos dolog indul el az átmeneti kor szerzőjénél.

Fokanov Anatolij az Operaház vezető drámai baritonja. E tény jelzi, hogy művészete alapvetően a tragikus hősök körében teljesedik ki. Itt sincs ez másképp, érezzük is a líra hiányát néhány dalban, s a szerelmi szenvedély sem igazán sajátja Fokanovnak. A dalirodalomban való mérsékelt jártasságot sejthetjük abban, hogy néha elmegy az apróbb gesztusok mellett - márpedig itt nincs egész áriányi hely a mondandó kifejtésére. Olykor csak egy szó, egy rövidebb dallamív áll rendelkezésre, s mire fölocsúdunk, már vége. Persze - legyünk tárgyilagosak - a szöveg evidenciaként pontos kezelése és a nemes, férfias tónus sokat segít. De nem elég.

Virág Emese, mint egyéb felvételein, itt is pontos stílusérzékenységről tesz tanúbizonyságot, de Dargomizsszkij nem ad nagy lehetőséget a pianista számára. Nem marad más, mint korrektül lekísérni a szólistát.

A kísérőfüzet is ellentmondásos benyomást kelt. Egyszerre jellemzi igényesség és felületesség. Kitűnő Papp Márta elemzése az alkotóról és műveiről, nagyszerű, hogy az elhangzott verseket több nyelven követhetjük. De érthetetlenül sok az elütés (Puskin-vers évszámaként 1927-et szerepeltet), nem egyértelmű a fordítók nevének feltüntetése, s a leírt eredeti szöveg is olykor ütközik a hallottal (a \"слезы\" nem azonos \"слёзы\"-vel)...

Mondom, rosszkedvű kritika ez.