Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Aki túlélte a korát (Mascagni: Messa di Gloria)

2004-12-27 08:28:00 -té.pé-

\"Mascagni: PIETRO MASCAGNI: Messa di Gloria
I Solisti Veneti
Claudio Scimone
Warner 5050467-1202-2-8

Néhány semmitmondó szó. Általában ennyi, vagy alig több, ami egy-egy zenei lexikonban a Pietro Mascagni címszó alatt áll. A születési és halálozási dátumok már többet mondanak: 1863., Livorno - 1945., Róma. Vagyis egy évvel korábban született, mint R. Strauss és Bartókkal egy évben halt meg. Ezen már érdemes elgondolkodni. Mascagni nevéről mégsem a nagy zenei újítók, a hangszerelési varázslók, vagy a népdalfeldolgozások világára asszociálunk.

Tényleg, mi jut eszünkbe Mascagniról? Legjobb esetben a Parasztbecsület. Meg olyan közhelyek, mint a verizmus. Aztán néma csend. Egyműves szerző lenne? Aligha. Hiszen hosszú, és sikerektől, elismerésektől sem mentes életében 15 operát, 2 operettet, féltucatnyi szimfóniát és jó néhány dalt is komponált. Aztán már mindenféle rangban, társadalmi megbecsüléstől övezve ötvenöt évig várta, hogy ifjúkori sikere megismétlődjön. Többnyire hiába. Egyműves szerző lenne? Lehet.

Viszontagságos ifjúkorában sok mindent kipróbált. Egy pék fiaként született, aki ügyvédi pályára szánta a fiút, ő viszont kikönyörögte, hogy zenei tanulmányokat folytathasson. Egyik sikeres pályázat a másikat érte, míg végül Ponchielli is felfigyelt a több mint ügyes hangászra és Milánóba invitálta. Az apanázsból persze semmire sem futotta a nagyvárosban, így kénytelen volt minden munkát elvállalni: volt zongoratanár, énekesek kísérője és nagybőgős a Dal Verme Színházban. S mivel a Konzervatórium növendékének műveit tilos volt előadni a városban, Pigmeo Sarcanti (anagramma) álnév alatt aratta zeneszerzői sikereit. A következő évben Intermezzo c. művével sikerült kisebb botrányt kavarnia. A karmester Franco Faccio rajongott érte, s műsorra kívánta tűzni. Az iskola igazgatója viszont ragaszkodott a házirendhez - különben is őrült zenének nevezte a darabot -, s megtagadta az engedélyt.

Pietrónál betelt a pohár, s faképnél hagyta az iskolát. Hogy megéljen, csatlakozott egy utazó operett-társulathoz. Előbb karmesterként, majd szerzőként is kivette részét a fárasztó életből. 22 éves volt, amikor Cremonában bemutatták a Nápoly királya c. operettjét. Megunva a vándorcigány-életet, ifjú és várandós feleségével Cerignola kies városában elfogadta az énekes-iskola tanári-igazgatói állását, mely mellé megkapta az éppen újjáalakuló Filharmóniát is.

És végre helyben is vagyunk. Ugyanis ebben az évben, ennek az iskolának komponálta 1888-ban a Messa di Gloriát. Alig egy évvel vagyunk a világsikert hozó Parasztbecsület előtt, de ez nem nagyon érződik a zenei anyagból. Mascagni zeneiskolások által is könnyen előadható, mutatós darabot akart írni. Ez a vágya hiánytalanul teljesült is. A mű nem hordoz rendkívüli zenei gondolatokat, túlzott eredetiségtől sem kell tartanunk, de tény, hogy a célnak megfelel, vagyis senkit nem bánt, nem zavarja meg a hívők áhítatát, nem hozza lehetetlen helyzetbe az amatőr zenekarokat, kórusokat, karnagyokat.

De a végeredmény ennél aligha több. És ez - legyünk őszinték - kevés egy nagynevű világcég kiadványa esetében. Hiszen a Messa… nem csak a zenetörténeti elhelyezkedése alapján kaphat kétes osztályzatot - Strauss Macbethjéhez, Don Juanjához, Verdi Don Carlosához vagy épp\' Requiemjéhez hasonlítva -, hanem abszolút mértékkel mérve is közepes kompozíció. ügyes stílusgyakorlat, nem több.

Az előadás is meglehetősen felemás. A két jó nevű énekes szólista - Stefano Secco és Cosimo Diano - hangja erőltetett, feszült, híján van mindenféle lágyságnak, szépségnek. Az összetett kar, \"Tölzer Knaben\", Szentpétervári Kamarakórus és az ugyancsak szentpétervári \"Optina Pustyn\" együttes hangzása sem okoz különösebb revelációt. A nagy múltú I Solisti Veneti az alapító karmester, Claudio Scimone irányításával korrektül teszi a dolgát. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, hogy az f-dúr \"Misében\" remek hegedűszólót is hallani. Ez utóbbi a koncertmester Lucio Deganit dicséri.

Néhány semmitmondó szó. Általában ennyi, vagy alig több, ami egy-egy zenei lexikonban a Pietro Mascagni címszó alatt áll. S okosabb most sem lettem.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.