Vivaldi-Verdi – A nyolc évszak
Riccardo Minasi Dirigent
Riccardo Minasi Violine
Orchestra La Scintilla
Antonio Vivaldi: The four seasons
Giuseppe Verdi: The four seasons
Ballet music from «Les vêpres siciliennes»
CD 68.21 min
A kis agyrágó bogárka még nem éhezik a koponyámban – de már diétára van fogva. És Alzheimer bácsi is egyre gyakrabban kopogtat az ajtómon, de még nem eresztem be.
Tehát az ismertető címének oka nem szenialitásom, vagy egy szimpla tévedés.
Az évszakok változása, sokszínűsége számos zeneszerzőt megihletett, Haydnt, Csajkovszkijt vagy épp Piazzolát, és persze a korongon szereplő két mestert is. Helyesebb cím lenne a Kétszer négy évszak, hiszen Vivaldi és Verdi műveit bő százhúsz év választja el egymástól.
Nem tudom, kinek a fejében fogant meg a gondolat, hogy ezt a két kompozíciót egy CD-n rögzítse - a barokk mester műve számtalan változaton megjelent lemezen, de tudtommal először ez alkalommal párosították a Verdi-zenével.
Vivaldi opusa a zeneirodalom egyik legismertebb alkotása, redundáns lenne bővebben írni a kompozícióról. Verdi hasonló zenedarabjai viszont, az Aida híres betétjeit kivéve, kevésbé ismertek. Pedig elég sok akad belőlük: A trubadúrban, a Don Carlosban, a Jeruzsálemben, Macbethben és még az Otellóban is- Verdi utolsó zenéinek egyike, hat évvel az Otello ősbemutatója után, a mű első párizsi előadására írta, 1894-ben, a III. felvonásban, Lodovico belépése előtt hangzik fel – noha napjainkban nemigen fordul elő, hogy a produkció része lenne. Nem szerepelt Toscanini 1947-es komplett rádióelőadásán sem, mely aztán lemezen is megjelent – de, számomra ismeretlen ok miatt, mégiscsak fontos lehetett a Maestro számára, mert egy évvel később hangfelvételre rögzítette.
A Verdi-balettzenék együttes előadási időtartama mintegy két óra, ennek nagyjából negyedét a Vecsernye balettbetétje teszi ki. A muzsika számomra élvezetes, sokszínű, többször a CD-ről csak ezt a részt tettem fel, sok barátomnak is tetszett.
A tetszésben nyilvánvaló oka van a rendkívül magasrendű zenei megvalósításnak is. Az előadók nálunk talán kevésbé ismertek, érdemes röviden bemutatni őket.
A La Scintilla gyökerei az 1970-es évekre nyúlnak vissza, a név jelentése szikra – és, nomen est omen, előadásuk valóban csillogó, tűzijátékszerű. A Vivaldi-darabot korábban sosem hallottam ily feszesen, könnyedén, ennyi karakterrel. Riccardo Minasi Róma szülötte, 2017 óta a salzburgi Mozarteum-zenekar zeneigazgatója. Elsősorban barokk és kora klasszikus kompozíciók állnak repertoárja központjában, Bartoli, Flórez, DiDonato és Jaroussky előadásainak, felvételeinek gyakori közreműködője. De zenetudományi tevékenysége is ismert, egyik közreműködője a Norma 2016-os kritikai kiadásának. A nagyszerű hangzású és kiállítású kiadvány kísérőfüzete joggal és büszkén állíthatja, „még olyan közismert zenei nagyságok, mint Giuseppe Verdi zenéjét is teljesen új zenei megvilágításba” helyezik.
Nagyon-nagyon javaslom ezt a korongot Vivaldi és Verdi minden kedvelőjének, egyáltalán, akik szép és ismert zenét szeretnének hallani új aspektusból.
Egy szubjektív gondolat írásom végén: a nyolcvanas éveiben járó, ma is teljesen friss és kísérletező szellemű Pál Tamás (gondoljunk a Macbeth ősváltozatának szegedi előadására) talán talál majd lehetőséget arra, hogy egy hangversenyen Verdi összes balettzenéjét prezentálja…
Köszönetűnket fejezzük ki Bettina Augenak, a Zürichi Operaház sajtóreferensének a kiadvány bemutatásához nyújtott segítségéért.