Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Vezényel: Eduard van Beinum

2003-06-06 06:55:00 D. N. I.

\"Eduard Schubert, Brahms, R. Strauss, Rimsky-Korsakov, Elgar, Nicolai, Thomas művei
Eduard van Beinum
Great Conductors of the 20th Century
IMG Artists - EMI
7243 5 75941 2 7

Szeretem az ilyen kiadványokat!

Az első pillantás, és különösen az első meghallgatás után nyilvánvaló, hogy miért volt érdemes kiadni, és miért érdemes birtokolni. Informatív ez a lemez, sok kérdésünkre ad választ:
Technikai fogyatékosságaik ellenére miért szeretjük a múlt századi hőskor legendás karmestereinek lemezeit? Valóban jobbak voltak? És nem utolsósorban, Eduard van Beinum is ott van a \"nagyok\" között?

Korábban soha nem éreztem ennyire világosnak, hogy a karmester-óriások nem feltétlenül nyújtottak többet zenekari hangzásban, technikailag, vagy zenei építkezésben, de egyvalamiben feltétlenül. Egyéniségek voltak!

Lehet, hogy a hangfelvételek elterjedése hozta magával, hogy manapság a kezdő dirigenspalánták óhatatlanul igazodnak a felvételekről megismert mintához? Hogy a partitúrában elő nem írt formai, dinamikai megoldások is standardizálódtak? Tény, hogy egy generálpauza, egy álzárlat, vagy bármilyen zenei csúcspont nem kelti azt az élményt, ha már jól ismerjük. Előre tudjuk az egészet, együtt dúdoljuk a lemezfelvétellel, aha, most jön!

Az \"aha\" ezen a lemezen is jön ugyan, mégis mennyire más. Beinum valószínűleg hallotta néhány pályatársa koncertjét, de sok hangfelvételt biztosan nem hallgatott. Minden friss és eleven.

Mintha soha nem hallottam volna korábban Richard Strauss Don Juanjában azt a nagy kürtös tuttit. A Concertgebow kürtösei igazi rezes ércességgel, diadalmasan fújnak akkorát, hogy szinte kiegyenesedik tőle a cső! Vagy a Mignon-nyitány? És a Brahms második? És a Schubert? Túl sok mindenre kellene egyenként rámutatnom.

De azért a Seherezádét mégis külön kiemelném. Ezt a művet csillogó hangszerelésével és variációszerű ismétléseivel együtt mindig hajlamos voltam kissé laposnak tartani. Talán tényleg az is - de nem így!
Ijesztően virtuóz, a táncritmusok tényleg táncszerűek, a hegedűszóló nagyon szép, egyszóval ez az előadás igazán méltón reprezentálja magát a művet. És reprezentálja magát Eduard van Beinumot is.

Tudtam róla korábban is. Händel egy időben nálunk is kapható Vízizene felvételét becsültem. De ez a két CD-re összegyűjtött, közel három órás válogatás tényleg képes megmutatni a helyét a nagyok között.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.