Ötlemeznyi Bartók Dorátival

BARTÓK: Orchestral works
A kékszakállú herceg vára
Yehudi Menuhin,
BBC Symphony Orchestra,
London Symphony Orchestra,
Minneapolis Symphony Orchestra
Vez.: Doráti Antal
Universal / Mercury Living Presence
2894756255
5 CD Set

80 év, 600 lemez. Ha nagyon röviden akarnánk összefoglalni Doráti Antal zenei működését, elég lenne ennyit leírni. Kicsit azért árnyaltabb a kép. A három magyar karmester közül, akik uralták a háború utáni nemzetközi zenei életet (Doráti, Fricsay, Solti), az ő karrierje balettdirigensként indult. Ez a - ma már a legtöbb pálcaforgató által mélységesen lenézett - feladat hozta meg számára a nemzetközi elismertséget. A baletthez egyébként később - már jó nevű koncertkarnagyként - sem maradt hűtlen.

Csajkovszkijtól Sztravinszkijig terjedt a repertoárja, s A csodálatos mandarint olyan sokat vezényelte a BBC-vel, hogy külön rövidítést találtak ki számára a zenészek: ITMA (It\'s That Mandarin Again) Akik hallották, azt mondják, új életet lehelt ebbe a \"másodrendűnek\" tekintett műfajba.
1937-ben debütált az Egyesült Államokban, de igazi karrierje a minneapolisi zenekarhoz kötődik. Dolgozott szinte minden nagyobb város minden nagyobb zenekarával, és az ő nevéhez fűződik Bartók Hegedűversenyének első, kereskedelmi célú felvétele is.

Az ötlemezes válogatás gyakorlatilag teljes képet ad Bartók zenekari műveiből. A szerkesztési elvek ugyan nem nagyon világosak (Concerto, Táncszvit, Két portré, két részlet a Mikrokozmoszból egyetlen CD-n), de lehet, hogy egyszerűen csak a jobb hely- és időkihasználás vezette a kiadó kezét.
Szimpatikus, hogy minden felvétel után közlik a rögzítés időpontja mellett a felhasznált technikát is (pl. háromcsatornás, 35 mm-es film; három darab 201-es Telefunken-mikrofon stb.), de sajnálatos a következetlenség a művek zárójelbe tett magyar címeinek megadását illetően. A 12 Bartók-műből mindössze 4 esetben közlik magyarul is, igaz a Táncszvit esetében hibásan, Táncsvitnek írva.

Már az első hangok mellbe vágják a hallgatót. A Concerto 1962-es felvétele (London Symphony Orchestra) hihetetlenül jól szól. A jó-n ebben az esetben nem feltétlenül szép-et értek, sokkal inkább nyers erőt, széles dinamikát, remek tempókat, összességében nagyon élő előadást.

A Táncszvit kicsit halványabb előadását (Philharmonia Hungarica) feledteti a Két portré finom hegedűszólója (Erwin Ramor). A csodálatos mandarin a már említett BBC-előadások egyike \'64-ből. Itt inkább a nyers erő dominál (hajsza stb.), mintsem a nagyon bonyolult partitúra árnyalatainak kibontása, de ez végül is nem egy romantikus leányregény.

Különösen jó a Divertimento előadása. Az agogikák, a magyaros (nem magyarkodó!) íz különös bájjal ruházza fel az első és a harmadik tételt. Doráti két Hegedűverseny-felvétele közül (mindkettő Menuhinnal készült) az elsőt (Minneapolis Symphony Orchestra), az 1957-ben rögzítettet hallhatjuk. Menuhin klasszikus hegedűversenyként fogja fel a művet, s a könnyedség, a szépség, a humánum bemutatását tartja fontosnak. Számos előadás keményebb, határozottabb, mondhatnánk: maibb. De Menuhiné épp olyan elfogadható értelmezés, mint bármely másik.

Székely Mihály még Bartókkal együtt tanulta a Kékszakállú szerepét. Első felvételét 1956-ban, Palánkay Klárával és Ferencsik Jánossal készítette a műből a Hungaroton számára. Doráti nyilvánvalóan a Birgit Nilssonos, Fricsay-féle, német nyelvű felvételt akarta kiütni a nyeregből a saját, 1962-ben a London Symphony Orchestra-val készített lemezével. Szőnyi Olga és Székely Mihály utánozhatatlan ebben a lélektani drámában. A zenekar a lélek legapróbb rezdüléseire is reagál, s az egész, majd\' órányi opera egyetlen hatalmas ívként feszül a születésről-halálról, megismerésről-elvesztésről szóló gondolatok fölé. Hiányérzetem csak a prológ elhagyása miatt volt, amit külön érthetetlennek tartok egy magyar nyelvű előadás esetén.

A kérdés csak az, hogy kinek is készült ez a kiadvány? Nem tudom. Mindenesetre, ha valaki most kezdi gyűjteni a 20. század egyik legjelentősebb szerzőjének zenekari műveit, az ne hagyja ki!