Tájkép rántott hússal (Enescu-válogatás)

ENESCU
Romanian Rhapsodies Op.11 1&2
Poéme roumain Op.1
Symphonie concertante Op.8
3 Suites for Orchestra

Orchestre Philharmonique de Monte-Carlo
Lawrence Foster
Warner 2564620322

Bajban vagyok ezzel a lemezzel. Azt is megmondom, miért.
A Warner most piacra dobott dupla lemezén jó kétórányi szimfonikus zenét hallhatunk a román születésű csodagyerek, a későbbi elismert hegedűművész, zongorista, karmester és zeneszerző alig két és féltucatnyi művéből. Itt van rögtön az Op. 1-es Poème roumain, a maga 12/8-os, természetfestő, melankolikus zsánerképével, a szinte kötelező viharral és megbékéléssel, a végén az egykori román himnusz megidézésével.
De meghallgathatjuk a néhány évvel későbbi, csellóra és zenekarra írt Symphonie concertantét is szonátaformában, az alig hat évvel idősebb Dvorak-csellóversenyt idéző h-mollban, vagy a Három zenekari szvitet és a Román rapszódiát.

Tetszetős, kellemes zene valamennyi. Brahms és Dvorak keveredik Fauréval és a román népzenével. Az eredmény szimpatikus. De nagyjából ez a legtöbb, ami elmondható. Mint egy borjú bécsi, vegyes körettel, csalamádéval. Én egyébként szeretem. De időnként azért többre vágyom.

Ifjúkori zsengék - vetheti közbe valaki, némileg talán joggal. És ez a megállapítás is igaz. Alig 16 éves Enescu, amikor Párizsban megírja a honvágy zenéjét, a szülőföldre emlékező poémát. Korához képest káprázatos tehetséggel. És húszas évei elején jár a szvitek vagy a concertante komponálásakor is. Mindent tud a szakmáról. Dallam, formálás, építkezés, ellenpont, hangszerelés. Minden a kisujjában van. De azért mégiscsak azt érzem, hogy időnként rövid az a kisujj.

Tudom, nehéz volt tehetséges zeneszerzőnek lenni a századfordulón. Verditől Bartókig, Strausstól Schönbergig, Debussytől Respighiig mindenki a pályán volt. Ki fölszálló ágban, ki pályája csúcsán. A későromantikusok és a veristák, a modernek és a folkloristák, a konzervatívok és az újítók egyaránt helyet követeltek maguknak. Enescu nem vette fel velük a lépést. Talán nem is érdekelte. Elfoglalták olyan apróságok, mint az egyre nagyobb sikerű hangversenyturnék, a zenekarvezetés, a karmesteri tevékenység és a tanítás. New Yorktól Párizsig.

A Monte-Carlói Filharmonikusokat Lawrence Foster vezényli. A dinamika kicsit ugyan szűk, a hangzás sem túl \"harapós\", de nem is biztos, hogy kell ennél több egy pasztorálhoz.