Szerző! Szerző! (Csajkovszkij: 1812 etc.)

Csajkovszkij: 1812 - nyitány, op. 49 (kórusos változat)
IV. (f-moll) szimfónia, op. 36
Virágkeringő (Diótörő), op. 71a
A Musashino Academia Musicae Tokyo Zenekara és Kórusa
Vez: Berkes Kálmán
Hungaroton, HCD 32172

Nem vállal túl nagy kockázatot, aki Csajkovszkij remekeiből válogatott CD-t ad ki. A komponista azon ritka szerzők közé tartozik, akinek műveit még a pórnép is élvezettel meg-meghallgatja. Mindhárom rögzített darab unalomig ismert, az 1812 akár a tévéből is, a Diótörő dallamait pedig már-már alapvetőnek is nevezhetjük.

Csajkovszkij 1812-ünnepi nyitánya Napóleon oroszországi hadjáratának 70. évfordulójára készült. Ugye nem kell részletezni, hogy mekkora hős volt az orosz nép és személy szerint Mihail Illarionovics Kutuzov (az orosz seregek főparancsnoka), akik csellel és erővel (no meg a téllel karöltve) feltartóztatták Napóleon 400 000-es seregét, és a \"világverő\" Bonapartét a teljes megsemmisülés szélére taszították.

A nagyszabású - a szerző szavaival élve \"hangos és zajos\" - művet 1882. augusztus 20-án mutatták be, a Megváltóról elnevezett székesegyház felszentelésén (amit később a Nagy Okt. Szoc. Forr. idején leromboltak). A hangszerelés szabadtérre készült (erre utal a harangszó és az ágyúdörgés belekomponálása is), nem csoda, hogy falrepesztőnek hangzik mind felvételről, mind a koncertteremben. A felvételen hallható nyitány ezúttal a kórussal előadott változat, melynek érdekessége, hogy a magyar karmester japán kórust vezényel, akik oroszul éneklik a szöveget - mi ez, ha nem a globalizáció jótékony hatása?! Szó mi szó, a Musashino Academia Musicae Tokyonépes kórusa telt, mondhatni szlávos hangzással búgja a himnikus dallamot.

Minden szerző életében eljön a pillanat, amikor újra kell gondolnia életét, munkásságát. Csajkovszkijnál ez 1877-ben következett be. Bár még legnagyobb remekein innen volt, magánéletét tekintve ez az év eléggé válságosan alakult. Persze, hogy itt is egy nő volt a dologban (hajlam ide vagy oda), akit kényszerűen feleségül vett, s aki miatt pár hónapon belül bekövetkezett az idegösszeomlás. Az orvosok receptre írták fel, hogy ne lássa többé hitvesét.
Nagyezsda von Meck támogatásával elutazott Svájcba, hogy idegeit pihentesse, s átadhassa magát az ihletett pillanatoknak. Ekkor és ott keletkezett a IV. (f-moll) szimfónia.

Mintha Beethoven Ötödikje szólt volna Csajkovszkijból. És tényleg: baljósan recsegnek a rezek, a sors indulatba jön, Damoklész kardja suhog a fej felett, s mindez elnyomja a boldogság fel-felbukkanó témafoszlányait. A melankolikus második tétel után a harmadik az ez+az című rovatra emlékeztet, leginkább asszociációs gyakorlatnak nevezhetnénk, ahogy a pszichológus a különböző képeket felmutatja. A negyedik rész a \"Szép az élet!\" mottót is viselhetné. A zenekar mindannyiszor elmondja azt, ami a kottába van írva: ha szomorú, sír, ha vidám, csengően énekel.

Talán a pozitív kicsengés okán választották a Virágkeringőt harmadik számként. Más indokot nem találok, mint ahogy arra a kérdésre sem találok megoldást, hogy az unalomig ismert valcert miért kell a megszokott klisékkel szolgáltatni. Leginkább a Flower-ballerina Barbie jut eszembe róla, vagy a nagy amerikai család-sztorik balerina-csemetéje, aki erre a zenére csetlik-botlik mindenki nagy örömére.

Berkes Kálmán a felvétel egészében megmutatja, hogyan kell kezelni egy ifjú muzsikusokból álló zenekart. A hangzás érett, a dirigens biztos kézzel vezeti zenészeit a legnehezebb részeken keresztül is. Szinte minden hang kidolgozott, hangsúlyos szerepet egyik szólam se kap a partitúrában jelzetten kívül. Talán az az egy hibája, hogy olyan nagyon \"szolfézsos\". Azaz \"le van játszva\". Nem tesz hozzá, bár el sem vesz belőle. Azt halljuk, amit a szerző leírt. Hogy a muzsikus, vagy esetleg a karmester mit érez, már rejtve marad. Talán csak azért, hogy a hallgató maga dönthesse el, milyen hangulatot akar mindebből kiérezni.