Ravel: Daphnis et Chloé

London Symphony Orchestra and Chorus
Kent Nagano
Warner Classics - Elatus 0927 467312

Azt hiszem, nagyon fontosak számunkra az ilyen lemezek. Eszünkbe juttatják azokat a zseniális szerzőket, akiknek a zenetörténetben betöltött szerepük is kiemelten fontos - mégsem ismerjük őket. Most bátran beszélek többes számban, hiszen biztosan jelent valamit az, hogy magyar zenekar hazai koncertpódiumon nagyon ritkán - szinte sohasem - játszik Ravelt, de a többi francia impresszionistát is csak elvétve hallhatjuk élőben. Az egyszerűbb apparátust igénylő műveket még csak-csak, de a nagyobb szimfonikus műveket, operákat, baletteket jószerivel csak lemezről ismerhetjük.

Mélyebb vizsgálatokat nem folytattam, de a hűvös tartozkódásnak két okára gyanakszom.
Az egyik ok talán éppen a stílusra tökéletesen jellemző témaválasztás és annak adekvát zenei kifejtése. A \"felhők\" a \"szirének\", vagy akár a végtelen tenger megéneklése valóban a maga gyönyörűségében tár elénk benyomásokat, bágyadt hangulatot, ködöt és párát - de az emberi konfliktusok, az élet céljaként megfogalmazott madáchi küzdelem utalásszerűen sem fordul elő ezekben a művekben.

\"A kép oly finom, a táj oly szelíd, hogy inkább rokokó-idillek parkjaira emlékeztet, mint a szabad, vad természetre. Csupasz, rögös földet alig látunk, az író távoltart minket a nehéz mezei munkától is. Szándékosan költői világba vezet, ahol jóságos isteni hatalmak irányítják a gyermeki emberek életét. Ahogy Daphnis elmondja Chloénak a régi pásztormeséket, úgy válik a maguk élete is azzá a nimfák, Pán és Erósz megjelenésével.\"

Sulner László idézett tanulmánya Longosz antik pásztorregényének 1945-ös kiadásához szolgált bevezetőül, de ugyanezek a szavak Ravel balettjére is tökéletesen illenek. A kivételesen nagy dinamikájú és szép hangú CD-ről jól érzékelhető, hogy a Daphnis és Chloé-ban nagyon hangos, csillogóan hangszerelt tuttik vannak, de kétely és dráma nincs. Ez hangulatzene, annak viszont páratlan. Biztosan nem szentségtörés, ha a Daphnis és Chloé-t Reich Drumming-jához hasonlítom: egyetlen feladat, egyetlen nézőpont kikezdhetetlen kidolgozása, egy statikailag és esztétikailag tökéletes, színarany híd egy olyan úton, mely nem vezet el a művészi teljességhez - és mégsem lehet kikerülni...

Mint mondtam, van másik ok is.
Ravel és Debussy sajátos harmóniavilága olyan felhangviszonyok között teremt teljesen új tonális rendszert, melyekben a tiszta intonálást és a pontos játékot szinte minden hazai előadónak újra kellene tanulnia. Bizony ez van akkora feladat, hogy (a közönség ízlését is figyelembe véve) könnyebb kibújni alóla, mint felvállalni.

És ezzel eljutottunk ennek a kiadványnak nem egyetlen, de legkomolyabb erényéig.
A London Symphony Orchestra and Chorus nem csak vállal, hanem teljesít is! Az LSO persze közismerten nagyszerű zenekar, de ezen a felvételen nagyon érződik a huszadik századi zenén edződött Kent Nagano teljesítménye is. Egy Katona története felvételét eddig is nagy becsben tartottam, de itt - egy alapvetően más közegben - ugyanazt az aprólékos és mégis nagyívű, egzakt, ugyanakkor expresszív fogalmazást fedezhettem fel.

Mint mondtam, ehhez a muzsikához hangulat kell - mégsem alkalmas háttérzenének. Teljes balett lévén a szvit változatoknál hosszabb is, és bizony oda kell rá figyelni. Nélkülözhetetlen alapműnek csak az igazán nagy gyűjteményekben számít, de azért sajnálom azt, aki egyszer sem hallotta.