Pontos elemzés - A BFZ Csajkovszkij-lemeze

CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia
Rómeó és Júlia nyitány
Budapest Festival Orchestra vez.: Fischer Iván Channel Classics, 2004

Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar élén közismert, csontra nyúzott műveket tűzött műsorra. És mégsem bánjuk a választást. A mélyreható elemzés miatt a darabok új fényben izzanak, különösen a IV. szimfónia.
E művéről a szerző 1878. március 1-i, nagy terjedelmű, irodalmi igényű levélben számolt be mecénásának, von Meck asszonynak. (Nota bene: legfőbb ideje lenne Csajkovszkij levelei magyar kiadásának.) E szerint a bevezető fanfár a lebírhatatlan sorsot, a végzet hatalmát festi.

\"Ez a fátum, a végzetes hatalom, amely meghiúsítja törekvéseinket a boldogság iránt, mely féltékenyen arra tör, hogy ne legyen osztályrészünk a béke és a nyugalom, hogy sosem legyen fölöttünk felhőtlen az ég - olyan hatalom ez, mely Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk örökké, és elkerülhetetlenül megmérgezi lelkünket. Legyőzhetetlen, elkerülhetetlen erő ez. Nem marad más számunkra, minthogy panasz nélkül alávessük neki magunkat!\"
Meggyőző szavak, de a mi gonoszabb képzeletünkben a nyitó fanfár inkább egy műkorcsolyázó-bajnokság szabadon választott gyakorlatának bevezetése, valahol a dupla Lutz és a tripla Rittberger között.

Annál meglepőbb a 9/8-os melléktéma a maga látomásos táncemlékeivel (5\'07\" - 6\'30\") - \"Óh micsoda öröm! Miféle lágy és édes álom tűnik fel! Sugárzó, boldogságövezte lény lebeg elénk és int felénk csábítón!\" - szól a zeneszerző kommentárja. Pregnáns, de sosem szögletes frazírozás mutatja a vonóskar és fafúvók mesés állapotát. Fischer egyébként a forma és a motívumrendszer minél tökéletesebb felfejtésére fordította energiái nagy részét, ritkán hallottam ilyen kristálytisztán a rejtett utalásokat, és nem csak az első tételben. A partitúra teljes körű átvilágítása áll az egész interpretáció mögött.

A második tétel némi megnyugvást hoz, de nem békét. \"Noha az ember bánja a múltat, de nincs immár ereje és kedve, hogy új életet kezdjen.\" Helyette elmerül emlékeiben, vidámabb alakok tűnnek fel, mindenekelőtt bálok emlékei. Látomásos erővel intonálja mindezt a zenekar (5\'55\"-től 6\'40\"-ig); a fafúvók közbekotyogásai kísértetiesen indázzák-fonják körül a vezető motívumot: \"A vidám órákra gondolunk, mikor az ifjúi vér még melegen lüktetett-lobogott bennünk, és amikor még megtaláltuk az életben a kielégülést.\"

A harmadik tételben nincs egyetlen pontosan megnevezhető hangulat, mondja Csajkovszkij, \"tarka arabeszkek, megragadhatatlan alakok, futó benyomások tűnnek föl, járják át a képzelőerőt, akárha némi bortól megmámorosodott volna az ember.\" Fischerék tökéletes beleéléssel és ritmikai pontossággal adják elő ezt a schumannian kótyagos hangulatot, legkivált a vonóskar tökéletes pizzicatója érdemel említést. A zárótétel kavargó karneváli hangulata (\"ha depressziós vagy, menj a nép közé\", írja Csajkovszkij), most azt jelenti, ez csak amolyan odahazudott, hejehuja, kényszeredett ünneplés - lásd a \"nyírfácska-dallam\" kesernyés moll változatát. Fischer Iván dirigálása a cintányérzengés közben is képes érzékeltetni, hogy a szimfónia főhőse csak mintegy izomból, kétségbeeséséből duhajkodik. Mélyen átgondolt, ragyogó előadás.

A Rómeó és Júlia nyitányban a lassú bevezető szinte mákonyos hangulatot teremt, inkább az Ezeregyéjszaka világában járunk, mint Veronában, a zenekar tobzódik a színekben, a képzeletbeli függöny felnyílása nagy esemény. És aztán a szenvedélyek trisztános izzása, lehetőleg elkerülve a trivialitást, mely e zenét természetesen nagyon fenyegeti.