Peter Schmolltól Oberonig (Weber-nyitányok)

WEBER: Overtures

New Zealand Symphony Orchestra
Antoni Wit

Naxos
8.570296

Egy lemez, csupa Weber-nyitánnyal, különleges csemegének ígérkezik. A rettentően fiatalon elhunyt szerző tizenéves zsengéitől egészen az utolsóként komponált Oberon nyitányáig követhetjük – ugyan nem időrendi sorrendben – zenei fejlődésének lépcsőfokait.

Weber élete alakulásában hatalmas szerepe volt édesapjának, Antonnak, aki mellesleg Mozart feleségének unokatestvére volt. A karriervágyó apa majd minden gyermekéből csodagyereket akart nevelni, a kis Carl Maria sem lehetett kivétel ez alól. Ez nem feltétlenül könnyítette meg a fiú életét. Bár az apa igen gondosan válogatta meg gyermekei tanárait, nyughatatlan természete sok felesleges bajba, súlyos nélkülözésekbe sodorta a családot. Weber ennek ellenére mindig nagy szeretettel és hálával emlékezett róla.

A lemezt hallgatva az egyik legfeltűnőbb dolog, hogy micsoda különbségek vannak a különböző életszakaszokban komponált nyitányok zenei színvonala között.

A Peter Schmoll eredeti változatának születésekor például a szerző mindössze tizennégy éves (1807-ben átkomponálta, új címe Grande Ouverture a plusieurs instruments lett), de ez leginkább csak a nyitány könnyedségén, improvizatív, ugyanakkor fiatalosan merész jellegén vehető észre. A jellegzetes weberi hangulat már itt is tökéletesen fülön csíphető. Az opera viszont – annak ellenére, hogy zenéjének bőségesen vannak erényei – csúnyán megbukott.

Számomra sokkal inkább kezdő zeneszerző munkájának tűnik – elnézést a szóért, de már-már kissé gügye – a Turandot nyitánya. A kínai dallam, melyet Rousseau lexikonjából kölcsönzött a szerző, mintha kissé gúzsba kötné az akkor már 22 éves Weber fantáziáját, s a hangszerelés is túlságosan is harsány.
Szintén elég „kezdő” műnek tűnik a Silvana nyitánya is, amely 1810-ben született. Egy évvel később azonban, a Der Beherrscher der Geister nyitánya már elképesztően lendületes, gondolatgazdag, nagyszerűen hangszerelt muzsika.

Weber első igazán sikeres operája az Abu Hasszán volt. A siker titka valószínűleg a sziporkázó humor, az életvidám, igazi vígoperai hangulat, amely a nagyszerű nyitányban is azonnal lehengerlően hat.
Időrendben az 1818-as Jubel-Ouverture-t a Preciosa, a gyönyörűséges Bűvös vadász, majd az Euryanthe követi. S természetesen nem hiányzik a lemezről Weber utolsó művének, az Oberonnak a nyitánya sem.

A New Zealand Symphony Orchestra remek csapat. A több mint hatvan éves együttes hazájának vezető profi zenekara. Hangzásuk egységes, bár kissé nyers, főleg a hegedűszólam szól néha túlságosan fémesen, és sajnos magasabb fekvésekben időnként kissé hamisan. Intonációs problémák előfordulnak a fafúvósoknál is, főleg a fuvola esetében. Muzikalitás tekintetében viszont nem kell szégyenkeznie az együttesnek.

Antoni Wit határozott kézzel irányítja a zenekart. A lengyel dirigens Penderecki tanítványa volt a Krakkói Egyetemen, majd Nadia Boulanger irányításával folytatta tanulmányait Párizsban. Jelenleg a Varsói Filharmonikus Zenekar első karmestere. Remekül tartja kézben az együttest, tempói nagyszerűek, lendületesek, a lírai részek szépen megformáltak.