Újrafelfedezés és megerősítés (Dvořák, Ravel, Csajkovszkij, Giulini, Abbado)

TCHAIKOVSKY:
Ouverture solennelle 1812, Marche slave, Romeo and Juliet etc.
Claudio Abbado
Sony
88697712662

*

Engedtessék meg némi személyes tapasztalás a nem oly távoli múltból: ifjabb éveimben megrögzött könyvtárlátogatóként gyakorta megfordultam a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében, ahol is rendkívüli gyönyörűségemet leltem a Carlo Maria Giulini és a Concertgebouw Zenekar által lemezre vett Újvilág-szimfónia ismételt meghallgatásában. Akkor és ott annál a felvételnél szebbet-jobbat elképzelni sem tudtam, számomra az volt a tökéletes előadása egy tökéletes zeneműnek.

Eltelt több mint 10 év, rajongásom Dvořák iránt mit sem csillapodott, ám a Giulini-felvétellel azóta valahogy elkerültük egymást. Az emlékektől megrészegülve, de lehetőség szerint hideg fejjel hallgattam hát most újra a Sony olcsó kiadású sorozatának egyik legfrissebb darabjaként a huszonéves holland bejátszást, ami után sem módosíthatok álláspontomon: ez az előadás bizony lenyűgöző!

A felvétel pont olyan, mint a kései Giulini-produkciók majd’ mindegyike; méltóságteljes, lassan hömpölygő, a másik oldalról viszont az eldugott részletekre csodálatra méltó természetességgel rávilágító és revelatív. Meglehet, nem mindenkinek való az efféle, nem teljesen ortodox megközelítés, pláne akkor, ha most ismerkedik a művekkel, ám van valami lefegyverző abban, hogy egy pályája végén járó illusztris művész új utakat keresve újrafelfedez(tet)i az unalomig ismert és játszott műveket.

Muszáj szót ejteni a Concertgebouw Zenekar teljesítményéről is, az amszterdamiak ugyanis mindamellett, hogy tökéletes partnernek mutatkoznak, igen egyedi hangzással rendelkeznek. Ilyen minőségű vonósjáték nem hallható minden lemezen, annyi szent.

A másik lemez talán nem ilyen döbbenetesen eredeti, ám mindenképpen figyelemreméltó. A nem kevésbé zseniális Claudio Abbado chicagói korszakából való felvételeken tulajdonképpen azok a rövidebb Csajkovszkij-opuszok hallgathatók meg, amelyeket a szerző szimfóniái mögé mintegy töltelék gyanánt hozzá szokás toldani, hogy meglegyen legalább a 60-70 perc körüli standard cédés játékidő.

Az 1812 nyitány erényeit talán e helyütt felesleges ecsetelni, ám a felvétel alapján kiderül az is, hogy a kevéssé közismert Szláv induló milyen nagyszerű és karakteres muzsika, pláne ilyen remek előadásban. Ha az előzőekben a Concertgebouw vonóskarát éltettem, akkor feltétlenül szólni kell a Chicagóiak rézfúvós-szekciójáról, akik soha nem hallott árnyalatokkal gazdagítják a műveket.

Talán nem késő még az ajánlás: zeneszerető rokonnak Giulini/Abbado-felvételt a fa alá!