Hősök, hősök... (Great Conductors... / Wilhelm Furtwängler)

Great Conductors of the 20th Century
Wilhelm Furtwängler (1886-1954)

Beethoven Symphonies Nos. 3, 5 & 9

Wiener Philharmoniker
Berliner Philharmoniker
Erna Berger, Gertrude Pitzinger, Walther Ludwig, Rudolf Watzke
Philharmonischer Chor Berlin

EMI Classics 7243 5 62875 2

Nem is olyan rossz.
Ez az ember első benyomása, amint felcsendülnek az Eroica Esz-dúr akkordjai. Az erőteljes, határozott kezdés után sem kell csalódnunk. Furtwängler előadásában a szimfónia egyszerre hősies és lírai, feszült és gyengéd. Tudatos és spontán. Remek tempóérzékkel vált karaktert, hangulatot, vagy éppen menetel a csúcspont felé.

Az 1953. szeptember negyediki herkulessaali felvétel az egyik utolsó, melyet a sokat látott mester készített. Hála a szokatlanul jó minőségű felvételnek, jól hallható, hogy \"második kedvenc zenekara\", a Bécsi Filharmonikusok milyen nagy dinamikával, sodró lendülettel, de az apró rezdülésekre is fogékonyan, a pillanat diktálta ihletre is mennyire nyitottan játszanak.

Furtwängler számára az osztrák-német szimfonikus hagyomány volt a mérték. Ezen belül pedig Beethoven maga az Isten. A Hérosz. Minden zenék alfája és omegája. Érthető, hogy a bécsi titán műveit sokkal többször tűzte műsorra, mint más szerzők szimfóniáit.

A kedvencek közül is kiemelkedett az Ötödik. 1926 és 1954 májusa között, összesen tizenkét alkalommal próbálta meg rögzíteni a rögzíthetetlent. Újra és újra értelmezni, formába önteni a megfoghatatlant. A most hallható felvétel, mely eddig még soha nem jelent meg, a második világháború alatt, 1944-ben a Berlini Staatsoperben adott filharmóniai hangversenyen készült.

A drámai lassítás a főtéma ismétlése előtti ütemekben (18-21.), a \"végtelenségig\" kitartott koronás domináns \"G\" hang az első hegedűkben, majd a súlyos mottótéma valóságos lezuhanása, alig néhány pillanat alatt olyan mélységekbe rántja le még a hatvan évvel későbbi hallgatót is, melynek egykori hatását még elképzelni is alig-alig bírom egy háború sújtotta főváros infernójában. A dráma aztán a további tételekben is csak fokozódik. Nincs megállás, nincs kegyelem. A Titánok harca ez.

Háborús vonatkozása van a Kilencediknek is. Az opus magnum csak különleges alkalmakkor hangozhatott fel Furtwängler pálcája alatt. Ilyen alkalom volt - az angol-német kapcsolatok szempontjából - az 1937-ben, a londoni Queen&apss Hallban adott hangverseny is. (A világháború alatt nem is vezényelte többet a művet, egészen a Bayreuthi Fesztivál 1951-es újra megnyitásáig.) Sajnos, a hangzó élmény nem mérhető sem a \"történelmi\" eseményhez, sem a másik két - igaz, sok évvel későbbi - felvételhez. Beszűkült gramofon-hangzás, inkább csak sejthető, mint hallható hangszínek.

Az EMI Great Conductors...-sorozata ezzel együtt is jelentős, s nem csak muzeális szempontból értékes kiadvánnyal gazdagodott.