Hömpölygő romantika (Dvořák: American Suite etc.)

DVOŘÁK:
American Suite, Silent Woods (Klid), Prague Waltzes etc.

Russian Philharmonic Orchestra
Alexander Trostianski – violin
Dmitry Yablonsky – cello
Dmitry Yablonsky

Naxos
8.557352

Akik kedvelik Dvořák sajátos hangulatú muzsikáját, emellett szívesen hallgatnak kevésbé agyonjátszott műveket, valószínűleg kedvüket lelik majd e lemezben.

A felvételen hallható Russian Philharmonic Orchestra Oroszország vezető zenekarainak tagjaiból alakult, elsősorban abból a célból, hogy lemezfelvételeket készítsenek. Dmitry Yablonsky, aki eredetileg csellistaként kezdte zenei pályafutását, 2002 óta vezető karmestere az együttesnek, ezen a felvételen pedig nem csupán karmesterként, de gordonkásként is közreműködik.

Csellóhangja kifejezetten figyelemreméltó, telt, meleg tónusú, erre szokás azt mondani: szívhez szóló. Többnyire tisztán is játszik, de fő erényének mégsem annyira játéktechnikáját, mint inkább szenvedélyességét érzem. A Rondó csellóra és zenekarra című darab témáját például kifejezetten megindítóan játssza, s a visszatéréseket oly módon képes előkészíteni, hogy azok az „igazi” boldogító érzéssel tölthetik el a hallgatót.

A Klid (Silent Woods) című, lassú tempójú, elbeszélő hangulatú darabban még inkább élvezhetjük a cselló elbűvölő melankóliáját. Yablonsky nem rejti el romantikus lelkét, nem szégyelli a túlcsorduló érzelmeket. Azt hiszem, csupán egyetlen hajszál választja el attól, hogy ragacsossá, érzelgőssé váljék – de szerencsére az a bizonyos hajszál mindig ott van.

A lemezen elsőként szereplő csupa tűz Mazurka eredetileg hegedűre és zongorára készült, majd később – Pablo Sarasaténak ajánlva – Dvořák elkészítette a zenekari változatot is. A mű sodró hangulata azonnal magával ragadja a hallgatót. A szólista, Alexander Trostianski is a szenvedélyes muzsikusok táborát erősíti, valóban beszédszerű, érzelmektől fűtött hegedülése nagyszerű élményt nyújt.

A lemezen található többi darab zenekari mű. Az Amerikai Szvit mellet egy Nocturne, egy Polonaise, és hét rövidke, kiszenekarra írott, közjáték jellegű tétel szerepel.
A zenekar hangzásán felfedezhető a profizmus nagyvonalúsága. Az, hogy a részletek nem mindig tökéletesen kimunkáltak, hogy a vonóskar imitt-amott küzd a tisztasággal, tulajdonképpen elhanyagolható körülmény. Összességében nagyszerűen szólnak, Yablonsky keze alatt a dallamok nagy ívűek, kifejezők, az érzelmek ide-oda hömpölyögnek – és úgy vélem, ez Dvořak zenéjéhez kifejezetten passzol is.