Hamar, a pécsi Titán

MAHLER: Titán - szimfonikus költemény szimfónia formában

Pannon Filharmonikusok, Pécs

Vez: Hamar Zsolt

Hungaroton CD, 32338

Mindenekelőtt: a pécsiek lemeze remek teljesítmény. Egy átalakulóban lévő, megújított, vidéki zenekar - a státusz minden előnyével, de inkább hátrányával, a kulturális életet tekintve (is) vízfejű Magyarországon -, a legnagyobb hazai lemezkiadóval szövetkezve egy extra erőfeszítéseket igénylő, igen nehéz Mahler-mű CD-felvételére és annak kiadására vállalkozott.

Hogy a lemez maga nem okoz akkora szenzációt, mint amekkorát reméltek (ha lehet egyáltalán ma egy klasszikus felvételtől ilyesmit remélni), annak talán az az oka, hogy a világpremierként meghirdetett Titán (ami nem más, mint a szerző I. szimfóniájának 1893-as változata) már korábban is több ízben lemezre került.

Itt most nem a Simon Rattle- vagy Yoel Levi-féle hibrid változatokról van szó, ahol a jól bevált négytételes művet (azaz a későbbi I. szimfóniát) kiegészítik az úgynevezett Blumine-tétellel - amelyet Rattle ráadásul a mű egésze előtt játszat, nem pedig a helyén, az első tétel után -, hanem a ténylegesen öttételes, kétrészes, tételcímekkel (például \"Temetési menet Callot stílusában\") ellátott verzióról. Nos, ezt a pécsieket megelőzően egy amerikai, általam korábban nem ismert dirigens, bizonyos Wyn Morris vette lemezre még 1970-ben. Ezen kívül létezik még egy hasonló felvétel, amelyen a norvég Ole Kristian Ruud dirigálja a Nörrköpingi Szimfonikus Zenekart.

Érezhetően más a mű hangszerelése, mint az \"eredeti\" változatnak, a hangzás némileg szelídebb és kissé lekerekítettebb. Az első tétel végéről hiányoznak a megszokott ismétlések, a második tétel, a kedélyes, lassú Blumine pedig sokak számára a századelő Bécsének hangulatát idézi, némiképp ki is lóg a mű egészéből. Talán nem véletlen, hogy az átdolgozás során ezt a szerző el is hagyta. Az I. szimfónia széles dinamikai spektruma persze ebben a változatban is érzékelhető, bár a Mahler által használt zenekar itt kisebb, mint a későbbi verzióban.

A pécsiek felvételét a sok közül egyként vizsgálva kijelenthető, hogy a lemez igenis megállja a helyét. A hangzás minősége kifogástalan, az egyes tételek jól felépítettek és hatásosak. Hamar Zsolt zeneigazgató érezhetően remek munkát végez immáron ötödik éve, bizonyítják ezt a közelmúlt koncertjei - és most ez a lemez is. Csapatépítő tevékenysége, a hatalmas munka, amelyet a zenekarba fektet, ezzel a felvétellel meghozta gyümölcsét, és a pécsiek bizonyítják is, hogy akad olyan orkesztra a fővároson kívül is, amely érdemes a magyar zenei élet megkülönböztető figyelmére.