Gyászzene egy ifjú karmester halálára (Guido Cantelli Debussy- és Ravel-műveket vezényel)

Great Artists of the Century
Guido Cantelli
EMI Classics - 2004
Összidő: 72.57

Az 1956 novemberében New Yorkba tartó, de Párizsban lezuhant repülőgép minden bizonnyal a második világháború utáni korszak legnagyobb karmester-ígéretének vette el az életét. Az 1920-ban Novarában született Guido Cantellit még Toscanini fedezte fel, és adott neki rendszeres fellépési lehetőséget, többek közt a New York-i Filharmonikusokkal. Rendkívüli művészetét néhány felvétel őrzi, az 1955-56-ban felvett és most újra kiadott lemez Debussy- és Ravel-műveket tartalmaz.

Az Egy faun délutánja minden bizonnyal a repertoár egyik legtöbbet játszott darabja, a Philharmonia zenekar élén Cantelli azonban különös, eddig ismeretlen izgalmakkal tölti meg a szimfonikus költeményt. Bódító, fűszeres főzetek szállnak fel a zenéből, a faun erotikus remegése végighullámzik a zenekaron, a feszültség szinte elviselhetetlen, de nincs kisülés, a nimfák kisurrannak az álomból, és a felajzott hím elernyed. Ezt a kilenc perces látomást tökéletesen építi fel a karmester; a zene tapintható érzékisége, a tökéletes plaszticitás egy pillanatra sem hagy alá, az impresszionizmus itt nem foltszerű, szétúszó henyeséget jelent, hanem átgondolt-átvilágított ködképeket. Hihetetlen fafúvósállások, csodahegedűk, mindez végtelenül ellenőrzött és átélt ritmikával társítva; ez a remekmű ritkán hallható ilyen tökéletes előadásban.

Mindez elmondható a továbbiakról is. A Noktürnök két része (Felhők, Ünnepek) és A tenger hangzik még fel, utóbbiban A szél és a tenger párbeszéde valóban dialógus, Cantelli gyönyörűen választja el az egymással feleselő két elem színvilágát, intonációját. Egy ritkán játszott, 1911-ben keletkezett, az olasz dekadens költő, Gabriele d\'Annunzio misztériumjátékából írt darab (Le Martyr de Saint Sébastien) zárja a Debussy-blokkot. Az eredetileg nagyjából egyórás színpadi műből később egy négyrészes koncertváltozatot állított össze a zeneszerző barátja, André Caplet, ezt hallhatjuk most.

A zene a mester egyik nagy ugrása, túl az impresszionizmuson, túl a hangfestésen és a zene irodalmi ihletettségén Debussy keményebb, szigorúbb hangzásokkal kísérletezik (a zene hatása a Kékszakállún dolgozó Bartókra nyilvánvaló); színvilága nem lett fakóbb, de jelentősen átalakult, némileg leegyszerűsödött, de ez a kolorit most fájdalmasan izzik. Tragikus hangok szólalnak meg, és ez különösen a harmadik részben (La Passion) válik fenyegetővé. Cantelli hihetetlen analitikus erővel szólaltatja meg a mű összes bonyolult zenei utalásrendszerét, politonalitását-poliritmikáját. Nagy zene, félelmetesen okos előadásban.

A népszerű Ravel-mű (Pavane egy infánsnő halálára) kellemes feloldásként hat Szent Sebestyén gyötrelmes szenvedései után.
Egy már ifjan is nagy karmestert veszítettünk el 1956-ban.