Félvilági teremtéstörténet, avagy értekezés a habcsókról (Milhaud Ökre, Teremtése és Brazil táncai)

DARIUS MILHAUD:
La Création du Monde, Op.81
Saudades do Brasil, Op.67 (Four Dances)
Le Boeuf sur le toit, Op.58
Saudades do Brasil, Op.67

Orchestre National de France / Leonard Bernstein
The Concert Arts Orchestra / Darius Milhaud

EMI
0946 3 45808 2 3

Vannak szerzők, akik a hagyományokat folytatva, esetleg azokat összegezve hoznak létre nagy dolgokat, és vannak, akik eredeti meglátásokkal, az összefüggések újraértelmezésével újítják meg a zenetörténetet. De önmagában még sem az egyik, sem a másik metódus nem garantálja a valódi új érték létrehozását. Sőt, tudjuk jól, hogy mind a konzervativizmus, mind az avantgárd kitermeli a maga kismestereit.

A meglehetősen kalandos életű, és kimondottan termékeny Milhaud-ról keveset tud a magyar zenerajongó. A néhány évvel idősebb Ibert, a vele egy évben született Honegger, vagy a csupán néhány évvel fiatalabb Poulenc (hogy csak a franciákat említsük) ismertsége, játszottsága és szakmai respektje is lényegesen nagyobb. Hiába írt több mint tucatnyi operát, számtalan színpadi zenét, 12 szimfóniát és rengeteg egyéb művet, az egykori Dukas-tanítvány munkássága legfeljebb csak periferikusan épült be az európai/amerikai komolyzenei életbe.

Milhaud kulturális mindenevő volt. Brazil tangó, harlemi \"fekete\" jazz, vagy az euro-ázsiai zenei örökség éppúgy része zenéjének, mint a nyugat-indiai népdalok, vagy a héber zene. Zenéjének jellemzője a lírai dallamosság, a politonalitás és a franciás finomságú hangszerelés. Szinte minden adott tehát ahhoz, hogy jelentős szerzővé váljék.
Szinte.

Milhaud az az ember, akinek műveit hallva csettint egyet a hallgató, és azt mondja: ügyes. Aztán, ha kicsit konkretizálni szeretné, mit is hallott tulajdonképpen, bajban van. Mert a habkönnyű cukormáz alatt rendszerint üres a piskóta. Remekbe szabott ütemeket, már-már tartalmasnak mondható periódusokat rendre üresjáratok követnek. A részleteiben, vagy egészében a legtöbbet játszott Ökör a háztetőn, vagy még inkább A világ teremtése persze könnyen kielégíti a szimfonikus jazz szerelmeseinek igényeit, de a brazil emlékekből táplálkozó, Rio de Janeiro kerületeit zenei képeslapként ábrázoló Saudades... gyorsan érdektelenségbe fullad.

E lemez érdekessége, hogy ez utóbbi művet maga a szerző vezényli egy 1956-os amerikai felvételről, míg a másik két opuszt és a Brazil táncok négy tételét Bernstein rögzítette szalagra Párizsban húsz évvel később.

Nos, nehéz lenne megmondani, melyik zenekar szól jobban, melyik interpretáció a meggyőzőbb. Van, aki a mogyorós habcsókot preferálja, míg mások a fahéjasra esküsznek. Finom mind a kettő, de jóllakni egyikkel sem lehet.