Enni, inni, szerelmeskedni... (Kleiber-emléklemez)

Carlos Kleiber
Schubert, Brahms, Wagner
Universal / Deutsche Grammophon
2894775324
2004

Nem titok, hogy ez a válogatás eredetileg születésnapi laudációnak készült a 75 éves \"fenegyerek\" tiszteletére. De Kleiber soha semmit sem úgy csinált, ahogy mások. Nem várta meg az ünneplést. Egy évvel a nevezetes születésnap előtt fogta magát és elment.

Közismerten kevés felvétel maradt utána. Nem szerette a kötelezettségeket, s egy lemezfelvétel mégiscsak több hetes - nála akár több hónapos - munka. Ráadásul gyűlölte magát a műfajt is. \"Csak az el nem készített lemez a jó lemez!\" - mondta előszeretettel. S mivel csak akkor dolgozott, ha éppen üres volt a frizsider - s ez nála elég ritkán fordult elő -, az ő fogalmai szerint sok \"jó lemezt\" készített. Igencsak vékonyka diszkográfiájának utolsó darabjaiból csemegézett most a kiadó.

Van abban valami jelképes, hogy egy \"befejezetlen\" szimfóniával indul, és Isolda szerelmi halálával ér véget a CD. Annak az operának a legszebb pillanataival, melynek felvételéről egy veszekedés során egész egyszerűen elrohant, hogy aztán soha többé a lábát se tegye be a stúdióba.

Részletek és vitalitás. Ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni szinte valamennyi produkcióját. Legeklatánsabb példája ennek talán éppen a \"nyitószámként\" szereplő Schubert-szimfónia. A partitúra legapróbb részletei is megszólalnak, a legrejtettebb szólamvezetési, hangszerelési, formai összefüggések is feltárulnak, s olyan hangszíngazdagság zúdul a hallgatóra, mely már-már egészen új dimenzióba helyezi a konzervatív műsorpolitika elporosodott áldozatává lett művet. A részletek mindenre kiterjedő kibontása azonban szerencsére nem jelent részletező, széteső, a nagy egészet érvényen kívül helyező tudálékos előadást.

S Kleiber nagysága leginkább ebben érhető tetten. Valamennyi produkcióját az ezer fokon izzó előadás jellemzi. A négy pianótól a négy fortéig nála csak néhány ütem az út, de ezek a pillanatok egy repülőgép startjának érzetével érnek fel. Az ember egyszerűen beleszorul a fotelbe. Hogy aztán ég és föld között, le és föl hullámozva adja át magát az élménynek.

Varázslatos élmény Brahms negyedikje is. A helyenként vaskos partitúra \"súlyossá\" nemesedik értelmezésében. Különösen szép második tétellel, finom szólamvezetéssel, apró agogikai \"trükkökkel\" megspékelve. Itt egy alig appercipiálható - viszont érezhető(!) - visszatartás, ott egy kis gyorsítás, szinte a semmiből előbújó szólamok.
S végül a Tristan negyedórája. A bizsergető élni akarás és a fájdalmas halálvágy. Margaret Price megrendítő szólójával.

A lemez anyaga \'78 és \'82 között került szalagra. De ez a több mint húsz év - a technikai mínusz - nem hallható. Telt, magvas hangok, széles panoráma, hatalmas dinamika mutatja, hogy a DG technikusai már akkor is évtizedekkel előzték meg a konkurenciát.

Kleiber már fiatalon gyakran hajtogatta, hogy legszívesebben öregember lenne, aki a kertjében fekszik egy nyugágyon, nem csinál semmi mást, csak hallgatja a madarakat, eszik, iszik és szerelmeskedik.
Nos, odafönt bőven lesz rá ideje.