Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Berlioz: Fantasztikus szimfónia

2003-05-23 06:58:00 -csonta -

Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia
Chicagói Szimfonikus Zenekar
Vez.: Claudio Abbado
Universal / Deutsche Grammophon
Entrée
474 165-2

Hector Berlioz (1803- 1869) mindig a legszélsőségesebb érzéseket váltotta ki kollégáiból. Debussy véleménye: \"Berlioz egy szörnyeteg, voltaképpen nem is volt muzsikus. Hatáskeltő eszközeit gátlástalanul a festészetből és az irodalomból kölcsönözte\". Ám Mendelssohn kijelentése még ennél is epésebb: \"Berliozban az a nyárspolgári vonás, hogy semmiképpen sem sikerült megtébolyodnia, jóllehet mindent megtett ennek érdekében\".

Az 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfónia legkivált Debussy véleményét támaszthatja alá, Berlioz saját bevallása szerint mindenekelőtt Goethe Faustjának Gerard de Nerval tollából akkoriban megjelent fordítása ösztönözte a megírásra. Maga a darab programja pedig éppen olyan, mint egy eszement Nerval-novella, telezsúfolva reménytelen szerelemmel, ópiummal, képzelt gyilkossággal, vesztőhellyel, boszorkányszombattal. És az alapötlet is irodalmias, a darab vezető zenei motívuma, az úgynevezett \"idée fixe\" nyilvánvalóan az irodalom eszköztárából való, noha a téma fantáziadús variációi már kétségtelenül zenei ihletésűek.

Összes retorikájával, túlhabzásával együtt ez mégis szórakoztató zene. Bizonyos értelemben zseniális mű, mely vulkánszerűen tört elő szerzőjéből - noha elképesztően szellemes és olvasmányos Emlékirataiban (melyek utoljára sajnos 1956-ban jelentek meg magyarul, és voltaképpen már antikváriumban is hozzáférhetetlenek) azt állítja, hogy a vesztőhelyre tartó indulót (Marche au supplice) egyetlen éjszaka alatt írta. Erre Charles Rosen magisztrális romantika könyvében (The Romantic Generation, Harvard University Press, 1995) angol szárazsággal csak annyit mond: igen, talán még ennyi időt sem igényelt, hogy évekkel korábban keletkezett Les Francs-juges című darabja megfelelő részét lemásolja.

Legyen bárhogy is, a mű sok tekintetben avant-garde, hangszerelési ötletei mai is élénken hatnak, és az egész darab ragyogó lehetőség a zenekarnak, hogy csillogtassa tudását. Abbado vezényletével a mi Soltink alatt naggyá lett chicagóiak hihetetlen teljesítményt nyújtanak ezen az 1984-es felvételen, minden szólam virtuóz és az utolsó hangig kidolgozott. A Tanyai jelenet (Scéne aux champs) líraian ábrándos, a vesztőhely indulója ördögien harsány, a boszorkányszombat groteszk fúgája pedig méltó megkoronázása a felvételnek.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.