Anne-Sophie Mutter új Beethoven lemeze

Ludwig van Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61.
G-dúr románc, op. 40
F-dúr románc, op. 50

Anne-Sophie Mutter
New York-i Filharmonikusok
Vezényel Kurt Masur
Universal - Deutsche Grammophon, 471 349 -2

Anne-Sophie Muttert általában megvetéssel kezelik a vájtfülűek. Recenzens nem menekülhet a feltételezéstől, hogy ennek oka legkivált az, hogy a hölgy roppantul csinos. E filmsztárkülsővel nem lehet rendesen Beethovent vagy Bachot játszani, mondják a nagyokosok. Nem tett jót neki az sem , hogy a kis Sophie Herbert von Karajan oldalán (?) debütált 13 éves korában- gyilkosak a pletykák.

Most az ugyancsak rossz hírbe hozott egykori endékás Kurt Masur (nem érdemei, hanem politika státusa révén lett a New York-i Filharmonikusok vezetője, beszélik) pálcája alatt játssza a zenetörténet egyik legfélelmetesebb versenyművét.
De azt már senki sem tagadhatja, hogy a szépasszony tud bánni hangszerével. Mutter remek technikával dolgozik (élő felvételről van szó!), hangja gyönyörű, makulátlan. De talán túlságosan is szép ez a hang, mondhatni édeskés. Ez különösen a hegedűverseny második tételében zavarta Recenzenst, itt az üveghangok annyira éteriek, hogy sokszor nyersebb, durvább tónusra vágyunk. A zárótétel viszont nem elég harsány, nem eléggé kirobbanó, nem eléggé felszabadult. Nem érezni eléggé Beethoven megkönnyebbülését. Viszont a mű lényegét alkotó első tételben Mutter legjobb oldalát kínálja (?) hallgatóinak, sokszor dinamikus, lendületes, látszik, van mondandója a dologról.

Noha e mondandó nem biztosan elfogadható: Beethoven itt a romantika előfutárának bizonyul, ami rendben is lenne, csakhogy a hölgy nem látja a Mester erőfeszítéseit, nem érzékeli, miféle tektonikus erők működnek a viszonylag lekerekített felszín alatt. A zenekar természetesen szépen szól, a hangzás telt, kerek - de hát mi mást várhatnánk a világ egyik legjobb együttesétől?!

A két románc tovább - olykor az elviselhetőség határáig - fokozza a romantikus Beethoven-képet, Mutter is már csöpög.
A gyönyörű, de talán megint egy kissé túl csicsás kísérőfüzetben remek interjút olvashatunk, melyet a híres német kritikus, Joachim Kaiser készített a művésznővel.
Egészében: e CD kellemes karácsonyi ajándék, bizonyára csinosan mutat majd a fa alatt.