Legendák születése (Trubadúr a Metből / Corelli, Price)

VERDI: Il Trovatore

Franco Corelli, Leontyne Price, Irene Dalis, Mario Sereni, William Wilderman
The Metropolitan Opera Orchestra and Chorus
Fausto Cleva

Sony
88697910062

*

Operaberkekben közismert tény, hogy a nagyszerű tenor, Franco Corelli, és a nem kevésbé kiváló szoprán, Leontyne Price együtt debütáltak a New York-i Metropolitan Opera deszkáin, mégpedig 1961-ben, Verdi Trubadúrjának főszerepeiben. A szerencsések, akik jelen lehettek azon az estén, szenzációs előadásról és hatalmas sikerről tudósítottak, a csupán egy fokkal kevésbé szerencsések viszont egy frissiben megjelent dupla CD segítségével most felidézhetik a premiert követő első előadást.

Tulajdonképpen minden szó igaz abból, amit a lelkendező beszámolók és kritikusok leírtak, elmondtak erről a produkcióról, hiszen valóban minden együtt van egy emlékezetes Trubadúr-előadáshoz, apróbb hiányérzete mégis akadhat a maximalista zenebarátnak, igaz ezek jobbára az előadás külsőségeiből, félig-meddig külső tényezőiből fakadnak. A Met közönsége ugyanis a felvétel tanúsága szerint egyáltalán nem bírt viselkedni: minden számba, belépőbe beletapsol, ami manapság nem igazán tolerálható. Úgy látszik, régebben más volt a divat.

A közreműködő művészek helyenként meglehetősen szabadon bánnak a kottával: az abban leírt hangok néha egyszerűen áldozatul esnek jobb esetben a drámai hatás, rosszabb esetben pedig az önkényes magamutogatás oltárán. Ebben elsősorban a címszerepet éneklő Corelli jeleskedik, aki, ahol csak lehet, ráfekszik a záró magas hangokra, amit – ismét csak mai füllel hallgatva – egy idő után túlzásnak, sőt, modortalanságnak érezhetünk.

Ezeket az apróságokat leszámítva azonban valamennyi énekes egyenként és együttesen is lenyűgöző teljesítményt nyújt. Corelli és Price elsöprő lendülettel, fiatalos hévvel és teljes odaadással énekel, az utóbbi tolmácsolásában Leonóra IV. felvonásbeli áriája egyenesen csodálatos.

Azucena szerepében az amerikai mezzoszoprán, Knappertsbusch 1962-es legendás bayreuthi Parsifaljának Kundryja, Irene Dalis excellál, minden megszólalása élményszámba megy.
Ugyanez mondható el a Luna grófot éneklő, egyébként világszerte meglehetősen alulértékelt kiváló olasz baritonról, Mario Sereniről, aki 27 évadon keresztül lépett fel vezető szerepekben a Metben, mégsem igazán sikerült kitörnie előbb Leonard Warren, majd Robert Merrill és Cornell MacNeil árnyékából. Pedig nem akármilyen hang birtokosa volt, nála nagyobb átütőerővel, intenzitással kevesen énekelték Verdi egyik legjobb baritonszerepét.

A lemezt hallgatva alapvető tanulságként, ám cseppet sem újdonságként szűrhető le, micsoda hanyatláson ment keresztül az operaénekesi kultúra az elmúlt fél évszázadban. Ám, hogy zárásként valami bíztatót is mondjak: a Met zenekara 50 évvel ezelőtt nagyságrendekkel gyengébben (ezen a felvételen legfeljebb középszerűen) muzsikált Fausto Cleva pálcája alatt, mint manapság szinte bármelyik Met-közvetítés alkalmával.