Elemi ösztön (Salome / Solti)

RICHARD STRAUSS: Salome
Birgit Nilsson, Gerhard Stolze, Grace Hoffman, Eberhard Wächter
Bécsi Filharmonikusok
Solti György
Universal / Decca
475 7525

Sokak szerint minden idők legjobb Salome-felvétele készült el 1962-ben a Deccánál. Az anyagot idén újra masteringelve, digitálisan feltupírozva jelentették meg dupla CD-n. Jómagam korántsem tartozom a lemezgyűjtők népes táborába, egy-egy műből ritkán tartok otthon több felvételt is, így az összehasonlítás helyett maradnak a csupasz tények: a Birgit Nilsson, Gerhard Stolze, Grace Hoffman és Eberhard Wächter fémjelezte produkció tényleg bárkit levehet a lábáról. Legyen az a művel most ismerkedő hallgató, vagy megrögzött vájtfülű operista.

Strauss harmadik operája több mint 100 éves. Még elgondolni is nehéz, milyen hatást váltott ki a 19-20. század fordulójának emberéből ez a véresen modern, és mégis minden ízében romantikus opera, mely egyszerre bibliai/történelmi dráma és szexuálpszichológiai/mélylélektani analízis. Ez utóbbi persze éppen nagyon is divatos volt a századelő Közép-Európájában, amikor is sorra jelentek meg tanulmányok a hisztériáról, az elfojtott szexualitásról, az emberben lakó ördögről. Strauss fantasztikus művészi - és persze üzleti - érzékkel csapott le korának tabudöntögető témájára, és formálta meg belőle másfélórás operáját, melyet egyesek elfogadhatatlan perverziónak, mások az évszázad legjelentősebb zenedrámájának tartanak ma is.

A Solti György vezényelte felvétel legnagyobb érdeme, hogy képes feltárni a primer indulatok, a kirobbanó vágyak, a visszafojthatatlan szexualitás mögött meghúzódó újabb és újabb lélektani-zenei rétegeket. Egy hitét vesztett világban a bizonyosságot kereső, testi és lelki beteljesülést egyaránt sóvárgó emberek tétovaságát. A tiltott vágyak és a spirituális félelmek konfliktusát.

A Salome lényegét tekintve egyszereplős remekmű. A többiek untermanként tartják a címszereplőt a vállukon. De a hosszabb-rövidebb megvillanásokban mégis valamennyien képesek a bonyolult jellemábrázolásokra. Ebben az előadásban senki sem csupán az, aki. Narraboth nem egyszerűen szerelmes, szervilis, reménykedő tiszt, Heródes nem csupán nyálcsorgató despota, s Heródiás is több mint egy hatalmát/lányát féltő uralkodónő. Természetes, hogy ebben a megvadult, fékevesztett világban Keresztelő Szent János az egyetlen megingathatatlan szereplő. Jelleme szilárd, szava megmásíthatatlan. Egy tömbből faragott szólamát ennek megfelelően Eberhard Wächter sem játssza túl. Hangja határozott, magvas, bár a ciszterna-jelenetekben már-már bántóan érződik a mesterséges stúdióakusztika. Kitűnő Gerhard Stolze magabiztos, kivagyi Heródese is. Hihetetlen gyorsasággal járja végig az utat az unatkozó hedonista nagyúrtól a kéjsóvár kukkolón át a megrettent kisfiúig.

A felvétel természetesen a Salomét játszó Birgit Nilsson jutalomjátéka. A bő két oktáv ambitusú, ritmikailag is gyilkos szólamot könnyedén abszolválja. Az ő Saloméja akarnok csábító, perverz uralkodó, aki tudatosan használja a testét, csáberejét, de amikor a csábítás trükkjei kevésnek bizonyulnak, nem menekül őrült hisztériába, hanem kegyetlen játékba kezd. Nilsson ennek megfelelően nem a terhelt kamaszlány, hanem az érett, mindig és mindent megszerző tudatos nő erőteljes hangján szólal meg.

Az előadást tehát az énekesek expresszív játéka tölti meg élettel. Ez annak ellenére igaz, hogy a lemezt kottával a kezünkben hallgatva megdöbbenhetünk, mennyire szabadon értelmezik valamennyien Strauss kottaképét. A hangmagasságok a helyükön vannak, de a leírt ritmust bármikor feláldozzák a pillanatnyi hangulat diktálta érzéseknek. Persze ahhoz, hogy ennyire \"rubato\" pereghessenek az események, szükség van egy olyan zenekarra, mely képes erre a flexibilitásra. Nos, a Bécsi Filharmonikusok ilyen együttes. Úgy kísérnek, hogy egy pillanatig sem érezzük szerepüket alárendeltnek, miközben mégiscsak folyamatosan kiszolgálják a dráma vokális résztvevőit. Talán éppen e visszafogott szerepkör miatt válik az opera legkevésbé értékes részévé a Hétfátyol-tánc. A Solti György dirigálta zenekar egész egyszerűen nem jut el az orgazmusig, ami nélkül viszont némileg értelmét veszti maga az egész mű is.

Sokak szerint minden idők legjobb Salome-felvétele készült el 1962-ben a Deccánál. Az anyagot idén újra masteringelve, digitálisan feltupírozva jelentették meg dupla CD-n. Mint mondtam, nem vagyok egy kimondott lemezgyűjtő. Simán beérem a legjobbal!