Egy gyűrű mind felett - Az \"Évszázad Ringje\" (I.)

RICHARD WAGNER: Der Ring des Nibelungen
Rendezte: Patrice Chéreau
Vezényel: Pierre Boulez
Universal / Deutsche Grammophon
7 DVD

A Ring-centenáriumra elkészült Bayreuth-i A Nibelungok gyűrűje-felújítást nem mindennapi várakozás előzte meg a bemutató évében, 1976-ban. Wolfgang Wagner, az Ünnepi Játékok első embere szakított az addigi - jobbára saját maga által kialakított - konvenciókkal, és a francia színház enfant terrible-jét, az addig mindössze két operarendezést (Rossini és Offenbach; összetettségükben nehezen mérhetők Wagnerhez, pláne a Tetralógiához) abszolváló színházi fenegyereket, Patrice Chéreau-t kérte fel a rendezésre. A botrány nem is maradt el, ám a tradicionális operajátszás hívei, a Wagner-szekta követői a következő évtől kisebbségben maradtak azokkal szemben, akik egyszerűen zseniálisnak találták Chéreau koncepcióját.

A magamfajta mezei operarajongó szerencsés helyzetben van, hiszen a DG most újra megjelentette a centenáriumi Ringet, 7 DVD-n, remek kép- és hangminőségben, így maga döntheti el, elfogadja-e, avagy mereven elutasítja a francia rendező mítoszoktól megfosztott, akár emberközelinek is nevezhető Ring-értelmezését.

Egy bizonyos: mai ésszel felfoghatatlan, miként kavarhatott akkora botrányt ez az előadás. A 70-es évek közepének operalátogatói számára azonban teljességgel szokatlan lehetett ez a realista, demitizált Ring: a viktoriánus kor ruháiba öltöztetett istenek (élükön a magányos, igen sokszor hisztérikus-agresszív Wotannal) és az alacsonynövésű bányászokat foglalkoztató, szó szerint kizsákmányoló Alberich, a púpos komornyikra emlékeztető Loge, vagy a joviális, törődött üzletemberek képzetét keltő Gibichungok ezt megelőzően így még sosem jelentek meg az operaszínpadon.

Az 1976-os mérföldkő után viszont annál sűrűbben: nem kell messzire menni, vegyük csak a legutóbbi Bayreuth-i felújítást, Jürgen Flimm az eredeti művön (ha létezik még ilyen egyáltalán...) a Chéreau-énál sokkal durvábban erőszakot tevő munkáját. Elmondható tehát, hogy a centenáriumi Ring mérföldkő és interpretációs etalon, olyan összművészeti munka (lásd még Gesamtkunstwerk), amelynek részei egymástól el nem választhatók, a zene, az énekesek teljesítménye és a színpadi látvány egységet alkot, közöttük szinergia érvényesül. Ennek \"nyomon követéséhez\" pedig keresve sem találhatunk jobb médiumot a DVD-nél.

Amíg csupán hanghordozón hallgattam a Pierre Boulez vezényelte művet, bizony hajlamos voltam száraznak és unalmasnak bélyegezni a francia komponista-dirigens előadását. A DVD-t nézve-hallgatva mindez nem ennyire egyértelmű: az tény, hogy vannak sokkal élvezetesebb, és ki kell mondani, szebb Ring-ek (zenekari színekben sokkal gazdagabb például Barenboim Bayreuth-i ciklusa vagy Levine élő, Met-beli előadása, utóbbi szintén hozzáférhető DVD-n), ám Bouleznél a drámai töltésű részek megfelelően sodró erejűek, a lírai epizódok is gyakran varázsolják el a hallgatót (sajnos, nem minden esetben - lásd Tűzvarázs). Boulez vezénylési stílusa és hangzásideálja pedig egyértelműen beleillik a nagy Egészbe, amit a fentebb vázolt \"hármas egység\" jelent.

Nem állítható, hogy a dirigens elveszik a részletekben, ellenkezőleg: a koncepciónak megfelelően, mondhatni lendületből viszi előre a művet, ennek is köszönhető, hogy az övé az egyik leggyorsabb Ring, talán csak Karl Böhm szintén Bayreuth-i, élő felvétele tart kevesebb ideig. Persze tudjuk jól, hogy ez az égvilágon semmit sem jelent...