Bejelentkezés Regisztráció

Opera

Delibes: Lakmé

2000-03-22 00:00:00 Heiner Lajos
\"DelibesDelibes: Lakmé
Natalie Dessay, Gregory Kunde, José van Dam
Choeur & Orchestre du Capitole de Toulouse
Michel Plasson
(EMI 7243 5 56569 2 6)

Tudomásom szerint nálunk vagy másfél évtizede játszották utoljára Delibes legnépszerűbb, vagy pontosabban, egyetlen ismertebb operáját. Akkoriban a debreceni operatársulat tűzte műsorára, a címszerepben az azóta az operaszínpadról sajnálatos módon eltűnt kiváló koloratúrszopránnal, Szilágyi Erzsébettel. Nem láttam azt a produkciót, sőt, a darabot színpadon sosem. Úgy tűnik, hogy lemezen gyakrabban fordul elő - Mesple és Sutherland klasszikus felvételei után legújabban Natalie Dessay a szerelméért életét áldozó hindu lány.
Lehetetlen elfelednem azt az 1993 decemberi estet, amikor először láttam őt, a Bécsi Állami Operaház Hoffmann meséi premierjén. Az eredeti elképzelés szerint Cheryl Studer énekelte volna a poéta valamennyi szerelmét, de a sztár vokális problémái miatt Holender igazgató három szopránra osztotta ki a szerepeket. Dessay Olimpiát kapta. Azt hiszem, a publikum többsége még a nevét sem ismerte korábban.
Olyan spontán tapsvihart, őrjöngést, amit áriája után kapott, nagyon ritkán hallani. Pár perc alatt sztár született. Az övé volt a legnagyobb siker, pedig a címszerepben egy bizonyos Plácido Domingo énekelt - egyébként káprázatosan...

\"NatalieA híres Csengettyűáriát én korábban, elnézést a kifejezésért, de meglehetősen rühelltem, öncélú koloratúrcsicsergésnek tartottam. Így a darab kontextusában viszont dramaturgiai értelme is van, s ebben az előadásban ráadásul hihetetlenül sokszínű. Dessay technikai perfekciója magától értetődő, s talán senkitől nem hallottam még ennyire emberien, ily sok érzelmi és dinamikai árnyalattal előadni. A művésznő alakítása önmagában indokolja, hogy melegen ajánljam e CD-t.

A Geraldot alakító tenoristát, Gregory Kundét is hallottam az Opera Comique színpadán, és lapunk "hasábjain" már be is számoltam róla. "Fehér" hang az övé, amit intelligensen, muzikálisan használ. A kettősökben jól illeszkedik Dessay hangkarakteréhez.
A harmadik jelentős szerepet, Nilakanthát José Van Dam énekli. őt sosem tudtam megszeretni, emlékszem salzburgi Falstaffjára Soltival, sok lemezfelvételére (lásd például a Triptichon-recenziót lapunkban), mindenhol értékelni lehet muzikalitását, felkészültségét, de valahogy száraz, érdektelen, sőt unalmas, e felvételen pedig nem eléggé gonosz....
A kisebb szerepekben is adekvát művészek szólalnak meg, Toulouse városának ének- és zenekarát a nálunk kevésbé ismert Michel Plasson irányítja, meggyőzően.
(Michel Plassont újabban sokat foglalkoztatják. Könnyű megjósolni, hogy viszonylagos ismeretlensége nem fog már sokáig tartani. Egy felvételét korábban már mi is bemutattuk. - A szerk.)

Hogy maga a mű milyen? Hát...olyan franciás, elegáns, sok-sok szép melódiával, igazi drámai átütőerő nélkül. Biztos, hogy nem tartozik a nagy operai remekművek közé, de egy ilyen színvonalú lemezfelvétel megmutatja értékeit. Érdemes meghallgatni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.