Aranybánya (Hoffmann meséi / Ilosfalvy, Ágay, Orosz etc.)

OFFENBACH: Hoffmann meséi – részletek

Ilosfalvy Róbert, Radnai György, Ágay Karola, Orosz Júlia, Déry Gabriella, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Domján Edit
A Magyar Rádió és Televízió Ének- és Zenekara
Vez.: Erdélyi Miklós

Hungaroton
HCD 12444

A Hungaroton megint előásott valamit a közelmúlt süllyedő értékeiből. A Hoffmann meséi legendás felvétele sokszor megy a rádióban, s most lemezen is megtapasztalhatjuk, micsoda aranybánya ez az előadás. A sajnálatosan magyar nyelvű felvétel valamikor az 50-es évek végén, a 60-as évek elején készülhetett. (Az elég slendriánul összerakott booklet 1977-et jelöli meg évszámnak több helyen is, ami egyszerűen képtelenség.)

A főszerepeket a kor vezető zsenijei énekelték, egy kivétellel mind a csúcson. A címszerepben Ilosfalvy Róbert, talán minden idők legszebb magyar tenorhangján. Karcsú, hajlékony és fényes voce. Olykor villan egy nagyot, de olvadóan lírai is tud lenni. Valami utolérhetetlen szenvedély árasztja el Ilosfalvy minden frázisát, ettől a kordában tartott zabolázatlanságtól (tudom, képzavar, de így van) páratlan az előadásmód. Szikrázva izzik minden sora.

Olympia Ágay Karola. A hírhedt Babaária mérnökien feszes, gépiesen pontos, emberi hang számára szinte lehetetlen üzembiztonsággal siklik a nyaktörő futamokon a háromvonalas asz-ig (!) bezáróan. Időtlen teljesítmény, valószínűleg a világon bármikor és bárhol rögzített Hoffmann-felvételbe beválogatnák – ha eredeti nyelvű lenne. Egyszerűen túlszárnyalhatatlan.

Orosz Júlia énekli Antóniát. Orosz a felvételkor már túl volt a zeniten, hiszen épp egy generációval járt kollégái-kolléganői előtt. Persze a muzikalitás és a formálás plaszticitása átjön, de az idő ezen a felvételen már sokat rombolt. Alakítása inkább a második világháború környékének édesen dagályos, mára már avíttas előadásmódját idézi.

A 75. születésnapját a napokban ünneplő Déry Gabriella (e helyről is kívánunk neki jó egészséget!) Giulietta szólamának pazar, mondhatni vérbő alakításával rukkol elő. A hangszín izgalmasan erotikus, Ilosfalvyhoz hasonlóan a szenvedélyességgel hat. Déry pedig hallható örömmel játszik a szereppel, élvezi a férfiszíveket oly talányosan elrabló asszony figuráját.

A korán elhunyt Radnai György számára a négyes bariton-főszerep kissé magas, ennek ellenére a művész ismert drámaisága szinte jagói magaslatokba emeli Dappertutto és Lindorf alakját.
Szőnyi Olga Miklósként nyűgöz le, kár, hogy az ária nincs benne a válogatásban.

Van még három ritka kincs ebben az anyagban.
Kishegyi Árpád Ferenc dalában az emberábrázolás ritka mélységeire jut le, s Domján Edit prózája a Múzsa párszavas jelenetét is kivételes ünneppé varázsolja.
Az előadás motorja a karmesteri pultnál a rendkívüli stílusismeretű, és sajnos nagyon hiányzó Erdélyi Miklós.

Egyszóval: aranybánya.