Anti-lemez (La clemenza di Tito / Mackerras)

MOZART: La clemenza di Tito

Tito Vespasiano - Rainer Trost
Sesto - Magdalena Kozená
Vitellia - Hillevi Martinpelto
Servilia - Lisa Milne
Annio - Christine Rice
Publio - John Relyea

Scottish Chamber Orchestra Chorus
Scottish Chamber Orchestra
Sir Charles Mackerras

Universal / Deutsche Grammophon
00289 4775792

Nem és nem! Nem ment, pedig többször próbáltam. Aztán végül sikerült végighallgatnom a Mackerras fémjelezte Tito-felvételt. Már arra gyanakodtam, Mozarttal van a baj. Az inkább csak legenda, hogy három hét alatt írta a 26 számból álló operát, amit akkor vállalt el, amikor A varázsfuvolával még kész sem volt. Baja inkább a szöveggel lehetett, ez még egy hamísítatlan opera seria, még ha Caterino Mazzola, a librettista sokat szelídített is az eredeti, Metastasiótól származó szövegkönyvön.

Az eredetit addigra már vagy hatvan alkalommal megzenésítették. Többek között azért, mert az idiótasásig egyszerűsített, tipizált szereplői közt volt egy nagylelkű, megbocsátó uralkodó, maga Titus Vespasianus, a kegyes, így nagyszerűen megfelelt ünnepi alkalmakra - például II. Leopold Csehország királyává való koronázására, amely esemény sürgősen új opera után kiáltott. És bár a császári, nemesi közönség nem fogadta lelkesen, a prágaiak igenis szerették.

És biztos Mozart is beleszólt a szövegbe, így vannak benne duettek, tercettek, sőt az első felvonás egy máshol nem látható-hallható kvintettes-kórusos fináléval zárul. De magával a történettel már nem lehetett mit kezdeni, bugyuta maradt, a jellemek fejlődésmentesek, így Mozartnak nem sok köze volt hozzájuk. Inkább ezek a tényezők, mintsem az időhiány lehettek a gátjai egy valódi remekmű születésének. De mégis, az ő megalkuvásra képtelen zsenijét jellemzi, hogy az áriák zenéi - noha ebben a műben nem hordozhatják azt a drámai erőt, amely igazán naggyá tenné a dalművet - önmagukban nagyrészt tökéletesen megállják helyüket. Így aligha kárhoztathatjuk az operát például azért, hogy van benne egy olyan ária, mint Vitellia basszetkürtös Rondója.

Azért itt is konkrét énekhangokra írt Mozart, még ha a hirtelen jött felkérés időpontjában nem is mindegyik énekes személye volt biztos, ráadásul később a rosszabb verzió jött be, Sesto szerepére kasztráltat, Ennióéra pedig egy nőt szerződtettek, és ez tényleg csak néhány héttel a bemutató előtt derült ki. Azért természetesen szerepeik kifejező, érzékeny éneklést kívánnak, mert Mozart talán gyors, és ez esetben sok részletkérdés iránt is érzéketlen volt (igen rendes honoráriumot kapott), de egy szint alá nem süllyedt sohasem.

Az érzékenység viszont a zenekartól is megkívántatik, de a legkevésbé kapjuk meg Mackerras együttesétől. Amely kamarazenekarnak van titulálva, de nehézkesen, vastagon szól. Föl vannak sorolva a tagok név szerint, nyolc első hegedűs ide sok. Még a mikrofonozás sem segít az énekesek háttérbe szorítottságán, helyesebben a mikrofonozás, keverés alaposan eltoltnak tűnik. Tompa, fénytelen hangzás, háttérből szóló szólisták.

Akik megteszik, amit kell, de azon a minden hitet - zenébe vetett hitet - nélkülöző, lélektelen, élettelen muzsikáláson, ami karmesterből és zenekarából árad, képtelenek segíteni. És ebben, mint jeleztem, a felvétel minősége sem segíti őket. Hallgatásellenességre, vagy egyszerűen elhallgatásra ítélt lemez ez a javából, tessék bocsánatot kérni szerzőtől. Vele nincs baj, és jó ember is volt, de talán ezt az egyet nem tűrhette: a muzikalitás teljes hiányát.