A szomszéd lány (A Bohémélet Villazónnal és Netrebkóval)

PUCCINI: La Bohème

Anna Netrebko, Rolando Villazón, Boaz Daniel, Nicole Cabell, Stephane Degout, Vitalij Kowaljow
Chor des Bayerischen Rundfunks
Kinderchor des Stadttheaters am Gärtnerplatz
Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks
Bertrand De Billy

Universal / Deutsche Grammophon
Live recording
2 CD
477 6600

Nagy lendületet veszek. Így kezdem hallgatni a lemezt. Nem szakítom félbe semmivel, nem szaladok ki a konyhába egy sörért (ugyan!), nem megyek közben ebédelni, vagy az erkélyre nézelődni, se máshová a négy felvonás között. Azt akarom, hogy minden köztes kaland híján hasson rám e sűrűn tálalt opera, olyan koncentráltan, ahogyan csak lehetséges. Ezúttal ragaszkodom a Bohémélet egy levegővétellel végigélt teljességéhez.

A Deutsche Grammophoné már a százakárhányadik felvétel a darabból, mégis kitüntetett figyelmet követel: ismét hódítani készül a Villazón–Netrebko páros, felcsavarni a szőnyeget, elrabolni a bátortalan szíveket, megmelengetni a fagyos ujjakat – ezúttal az örökzöld Puccini-melódiák mezején vadászik az aktuális álompár. A léc persze magasan: Bergonzi–Tebaldi, Björling–de los Angeles, Pavarotti–Freni, s tovább listázható a lemezkatalógusok kínálta szépemlékű Mimi–Rodolfo sztárkettős.

Az édes hangok most is megvannak; Villazón ugyan hallhatóan nincs a legjobb formájában, mégis azt csinál, amit akar; mennyi apró modorosság, és sokszor még csak fel sem tűnik a mézes spinto hang mögött, mert szinte természetesnek hat még a fent citált – a modorosságot csak hírből, legfeljebb a szerényebb képességű pályatársak kínjaiból ismerő – urak sokat hallott produkciói mellett is. Villazónnak ez valahogy mind jól áll. Meg az is, hogy néha, úgy tetszik, minden egyes hangnál újratervezi az egész sort, s hogy mikor elkezd egy szakaszt, még maga sem tudja előre, hogyan fogja befejezni azt. A mexikói persze sokkal rutinosabb annál, minthogy bármit is a véletlenre, vagy a pillanat szülte „balesetekre” bízzon. Hasson bármennyire spontánnak, már-már rögtönzöttnek is egy-egy sor, nincs kétségem afelől, hogy előre megtervezett, kimódolt akcentus valamennyi.

Anna Netrebko már nem az ideális Mimi-hang, ha ugyan van olyan. Jóval kiegyensúlyozottabb, józanabb a szerepben, mint partnere. Nem keresi a bajt, nem kísérletezik, nem kéredzkedik ismeretlen szalonokba – sőt, mintha folyvást a szomszéd szobából énekelne. Előadása sokszor egyszerűen hidegnek és szenvtelennek hat, pedig a hangok végig a helyükön vannak. Csak hát egy igazi Puccini-szopránnak ki kellene virágoznia a „Si. Mi chiamano Mimi”-ben, meg az „O soave fanciulla” duettben, de Netrebko nem teszi. Biztonsággal, de maga mögött kevés igazi emlékezetes momentumot hagyva lépdel a kottában. A záró felvonás angyal-kínjai valamelyest jobbak már, de varázs itt sincs. Szemlátomást nem ihlette meg a szerep. Van ilyen. Néha a szomszéd lány otthon marad.

Boaz Daniel (Marcello) teljesítménye még egy lírai bariton szólamban is kevés. Ha Villazón a második felvonásra váratlanul fachot váltana, akár Marcellót is hitelesebben eldalolná. Nicole Cabell Musettája, Vitalij Kowaljow Colline-ja megfelelő, de távolról sem látszik múlhatatlannak, sokkal többet nem is érdemes szavalni róluk.

Az előadás zenei egységéért felelős Bertrand De Billy a kiadók minden igyekezete ellenére sem tartozik a jelen legjobb operadirigensei közé, inkább csak egy jól képzett, rutinos pálcalengető, aki tudja, hogyan legyen jó időben jó helyen. Pedig egy pompás együttest (a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara) kap a keze alá, nemritkán mégis olyan zenekari hangzást produkál velük, amilyenre egy estéről-estére fáradó vidéki operazenekar is képes volna. Nem tagadható, adódnak ihletett pillanatok a lemezen, amikor érezni, többet kapunk egy szokásos repertoár-előadásnál, de a karmester mégsem képes minden pillanatban fenntartani a legmagasabb nívót. A kórus viszont kifogástalan: erős és egységes, nekik köszönhetően kap életet és reményt a második felvonás utcai zsivaja.

Összességében megvallhatom: ennél többet vártam. Ki kellett volna bírnom, míg a DVD megjelenik, hátha egy tartalmas rendezés képes pozitívan hatni az összképre.
Akkor talán a szomszéd lány is megjelenik az ajtóban.