A nagy Aida-teszt

A Momuson az ország nagy Aida-tesztje: sorba vesszük a közelmúltban újra megjelentetett Aida-felvételeket, és megkíséreljük a lehetetlent, győztest hirdetni egy olyan versenyben, amely leginkább a 100 méteres síkfutás olimpiai döntőjéhez hasonlít. Azaz, nem győzzük a fejünket kapkodni a sok nagy sztár hallatán.

Giuseppe Verdi egyik legnépszerűbb operája méltán szerepel számos Momus-olvasó Top 10-ében. Mindenki megtalálja a számítását vele: aki a pompázatos kórustablókat szereti, lubickolhat a második felvonás majd húsz perces tömegjelenetében, aki az intim kamaradrámákért van oda, jobb, ha rögtön a Nílus-parti jelenettel kezdi a hallgatást.

A nemrég újra piacra dobott felvételek majd mindegyike érdemes a hallgató figyelmére, és szerencsére akad olyan felvétel is, amelyet nagyszerűsége okán nem is nagyon lehet kivenni a CD-lejátszóból. Ám haladjunk időrendben!

Két gyöngyszem a monokorszakból

Két mono hanglemez, két nagyszerű karmesterrel. Az Alberto Erede vezényelte felvételen Mario del Monaco nem sokat vesződik a dinamikával, énekel, ahogy a csövön kifér. A voce azonban hatalmas és homogén, egyszerűen jól esik őt hallgatni.
Mint ahogy öröm hallgatni Renata Tebaldi kissé karcos hangú, szenvedélyes Aidáját is. Vele még majd találkozunk Karajan első felvételén.
Aldo Protti említést érdemlően énekli Amonasro szólamát, Amneris megformálója, Ebe Stignani azonban már túl van pályája csúcsán.
Fernando Corena énekli a Királyt, az összes lemezt figyelembe véve ő a legjobb a szerepben (ő is ismétel Karajannál).

Tullio Serafin etalonná vált Aidája nemcsak a valóban nagyszerű Maria Callas miatt érdekes (a 3. felvonásbeli áriát alighanem utolérhetetlenül énekli), hanem a sodró lendületű interpretáció miatt is. Sehol egy üresjárat, unalmas pillanat.
Fedora Barbieri (Amneris) és Tito Gobbi (Amonasro) is remekel. Az egyetlen gyenge pont Richard Tucker egzaltált, nem éppen behízelgő hangú Radamese.

Karajan, Mehta, és újra Karajan

Herbert von Karajan kétszer is lemezre vette az Aidát - mindkét felvétel tartogat részszépségeket, ám egyik sem teljességgel kielégítő. A problémákat részben az énekesválasztás, részben pedig a dirigens modorossága okozza. A korábbi felvételen a címszereplő ismét Renata Tebaldi. Itt is remekel, talán még érzékenyebb és líraibb, mint Eredénél.
Bergonzi Radamese nem szól rosszul, vannak ihletett pillanatai, de nem igazi hőstenor hang. Karajan rendkívül lassan énekelteti vele a románcot, csoda, hogy bírja.
A Bécsi Filharmonikusok csodálatos pillanatokat szereznek játékukkal.

Zubin Mehta felvétele éles ellentéte a Karajan-féle lemeznek: sistergő dráma az első pillanattól.
A karmesteri koncepcióhoz illeszkedik a szereplőválasztás is: a címszerepben Birgit Nilsson hatalmas hang, ám éneklése idegen az olasz, dallamgazdag operai stílustól. Franco Corelli nagyszerű Radames, ám beszédhibája sokszor igencsak zavaró. Mario Sereni az egyik legacélosabb, legkérlelhetetlenebb Amonasro, akit valaha hallottam.

A második karajanos Aidán Agnes Baltsa és Piero Cappucilli a legjobbak: Amneris és Amonasro megformálói mintapéldáját adják a Verdi-éneklésnek. Az osztrák dirigens egyebekben megint kissé mellényúlt: nem biztos, hogy Mirella Freni a legmegfelelőbb tolmácsolója Aida hatalmas igényű szerepének, miként José Carreras egyébként fényesen csengő tenorjához is sokkal inkább a lírai szerepek illeszkednek, mint Radames szólama. A két énekes intelligenciáját és muzikalitását jelzi viszont, hogy egyikük sem vall szégyent.
A Berlini Filharmonikusokat legalább akkora élvezet hallgatni, mint bécsi kollégáikat a korábbi karajanos bejátszáson.

Futott még: Harnoncourt

Nikolaus Harnoncourt Aida-felvétele az egyetlen az újrahallgatott felvételek közül, amelyet nem ajánlhatunk jó szívvel.
Hatalmas szereposztási tévedésekkel van dolgunk: sem Vincenzo La Scola (Radames), sem az egyébként érzéki hangú Christina Gallardo-Domas (Aida), sem pedig Thomas Hampson (Amonasro) nem tud megbirkózni szólamával, ami ilyen presztízsű előadók és felvétel esetében meglehetősen kínos.
Tetézi a bajt Harnoncourt unalmas és öncélú vezénylése: teljességgel érthetetlen, miért ezt az operát választotta felvétele tárgyául.

A nagy összegzés

Beszéljenek immáron a számok, következzék táblázatos formában a fent tárgyalt lemezek szubjektív értékelése, a hagyományos, 1-5 skálán.

	Erede (Universal)	Serafin (Naxos)	Karajan 1. (Universal)	Mehta (EMI)	Karajan 2. (EMI)	Harnoncourt (Warner)
Aida	Renata Tebaldi (5)	Maria Callas (5)	Renata Tebaldi (5)	Birgit Nilsson (3)	Mirella Freni (3)	Christina Gallardo-Domas (3)
Radames	Mario del Monaco (4)	Richard Tucker (3)	Carlo Bergonzi (4)	Franco Corelli (4)	Jose Carreras (3)	Vincenzo la Scola (2)
Amneris	Ebe Stignani (3)	Fedora Barbieri (5)	Giulietta Simionato (5)	Grace Bumbry (5)	Agnes Baltsa (5)	Olga Borodina (4)
Amonasro	Aldo Protti (4)	Tito Gobbi (4)	Cornell MacNeil (3)	Mario Sereni (5)	Piero Cappucilli (5)	Thomas Hampson (2)
Ramfis	Dario Caselli (3)	Giuseppe Modesti (3)	Arnold van Mill (3)	Bonaldo Giaiotti (4)	Ruggero Raimondi (3)	Matti Salminen (4)
Dirigens	Alberto Erede (5)	Tullio Serafin (5)	Herbert von Karajan (3)	Zubin Mehta (4)	Herbert von Karajan (4)	Nikolaus Harnoncourt (2)
Összesen	24 pont	25 pont	23 pont	25 pont	23 pont	17 pont