Sokat markol, sokat fog (Batta András: Opera)

BATTA ANDRÁS: Opera
(Zeneszerzők, Művek, Előadóművészek)
928 oldal
12 000 Ft
Vince Kiadó

Súlyos és örömteli munkát adott kezünkbe Batta András és a Vince Kiadó a múlt év karácsonyán. Persze, ez a jóval négy kilogramm feletti alkotás angolul már egy éve megjelent (nyolc oldal híján, de erről később) az eredeti megrendelő, a kölni székhelyű Könemann jóvoltából. S most itt van - Fejérvári Boldizsár, Szilágyi Éva és Tasnádi Ágnes szakszerű fordítása nyomán - a magyar változat.

A kilencszáz oldalt meghaladó könyv nem kevesebbet ígér, mint teljesen naprakész, átfogó és részletes elemzését ennek a mesés és varázslatos műfajnak: opera. Az alcím (Zeneszerzők, Művek, Előadóművészek) pontosan jelzi, milyen hatalmas területet is kívánt átfogni a szerző és csapata. Igen, csapata, mert Batta András és a lektor, Sigrid Neef mögött egy nagy tudású gárda állt. A tisztesség úgy kívánja, hogy - már csak a minőség jelzéseként is - felsoroljuk mindazok nevét, akik sokesztendei munkával e nagyszabású művet világra segítették: Dolinszky Miklós, Fazekas Gergely, Gádor Ágnes, Halász Péter, Johannes Jansen, Kovács János, Kovács Sándor, Kroó György, Hartmut Lück, Malina János, Paul William Merrick, Alexander E. Osthelder, Papp Márta, Peter Kieslinger, Pintér-Lück Éva, Margareta Saary, Szitha Tünde. (Majd azért erre is visszatérnék.)

A könyvben 130 komponista részletes életrajzával és több mint 300 opera leírásával, számtalan, az előadásukkal s az előadóművészekkel foglalkozó hosszabb-rövidebb szakmai elemzéssel találkozhat az olvasó, mintegy 1500 változatos fotó (előadásrészlet, díszlet- és jelmezterv, énekesportré, archív illusztrációk), valamint rengeteg kottarészlet kíséretében. Nyugodt lélekkel kijelenthetjük: ehhez fogható méretű és alaposságú munka magyar nyelven még sosem jelent meg.

Persze, a mondás (aki sokat markol, keveset fog) kicsit azért erre a műre is igaz. De csak kicsit, mondjuk úgy, hogy \"elég sokat fog\". Ez természetes is, hiszen nyilván a szerkesztők menetközben naponta találkoztak a mindenség lenyűgöző, átláthatatlan és zavarbaejtő érzetével. Azaz minél több művet dolgoznak föl, annál újabbak bukkannak elő. De vajon lehetséges-e az egész műfajt átfogni? Szerintem nem, de nem is ez a cél.

Így tehát itt is vannak hiányok, erre két gyors példát is hoznék. Pl. a bel canto rajongói örülhetnek ugyan Bellini három operájának (Az alvajáró, Norma, A puritánok), de nyilván hiányolni fogják a Beatrice di Tendát, A kalózt és a többieket. S a kortárs művek hívei bár a német Hans Werner Henze nyolc operájáról is részletesen informálódhatnak, de Eötvös Péter világszerte játszott Három nővéréről csak a függelékben találnak - a jelentőségéhez képest mindenképpen - rövid említést.

S ha már a függelék szóba került, erről is néhány szót. A kötet végén igen hasznos jegyzetek olvashatók. A szinte kötelező név- és tárgymutatón kívül a képek és a kották forrásjegyzékét találhatjuk itt, s az ősbemutatók kronológiai felsorolását. Nos, ebben a függelékben olvashatunk egy mindössze nyolcoldalas tanulmányt az eredeti könyvből hiányzó magyar operajátszásról és művekről, a hely rövidsége miatt szinte csak felsorolásszerűen. (Ide került Dohnányi, Hubay, Poldini, Farkas Ferenc, Ránki György, Petrovics, Szokolay, Durkó Zsolt, Bozay és a többiek.)

S itt elérkeztünk egy elég kényes kérdéshez. Mint fentebb olvashattuk, az alkotók legnagyobb része magyar zenetudós, ugyanakkor kicsit szomorúan kell konstatálnunk, hogy ez a vaskos kötetből a legkevésbé sem derül ki.

Van ugyan Erkelről műismertetés nélkül két szerény és elég sommás oldal, ami édeskevés. De Bartók Béla műve, A kékszakállú herceg vára - az egyetlen olyan magyar opera, amely a világ legnagyobb színpadain is napi gyakorisággal jelen van - sem járt sokkal jobban. A Kékszakállú ismertetője is két sovány oldalt tesz ki, egy lipcsei előadás fotójával, egy brémai előadás díszlettervével, s egy pesti plakáttal illusztrálva. Csak találomra belekotorva a könyvbe: pl. Busoni tényleg ritkán játszott Doktor Faustusáról nagyságrenddel izgalmasabb leírást találni. Mi, magyarok ezt még túléljük, hiszen találunk itthon a műről számos jobbnál jobb elemzést, de ez a könyv - remélhetően - a világ sok operarajongójának a könyvespolcán is megtalálható (vagy lesz). Az alapműben egyébként fentieken túl Ligeti György és Kodály Zoltán képviseli még Magyarországot. Ez - a szerzők ismeretében - kínosan kevés.

Viszont nagyon sok minden tényleg benne van. Remek írásokat olvashatunk de Falla színpadi remekeiről éppúgy, mint Alban Berg drámai műveiről, a preklasszikusokról (pl. Händel, Purcell, Monteverdi) ugyanúgy, mint a nemrégiben elhunyt klasszikusokról (Goldschmidt, Nono, Orff). Nagy hiányt pótol Richard Strauss teljes életművének aprólékos ismertetése, s a nagy klasszikus operaszerzők (pl. Mozart, Puccini, Verdi, Wagner) hívei is találnak sok-sok újdonságot a kötetben.

Nem lehet eléggé dicsérni azt a szerkesztői törekvést - a kitűnő Papp Mártát sejtve mögötte -, mely a nagy orosz komponisták (Glinka, Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij, Prokofjev) műveiről fölöttébb izgalmas tanulmányokat oszt meg velünk.

A másik probléma a harmadik alcímre vonatkozik: Előadóművészek. Véleményem szerint a szerzők sorából feltűnően hiányzik egy színháztörténész szakember. Ezt leginkább az előadásfotók válogatásán és az ezeket kísérő jegyzetekben érhetjük tetten. Egyetlen, és ráadásul meglehetősen szűk ízlésvilágot tükröző vélemény mutatkozik uralkodónak. Harry Kupfer, Franco Zeffirelli és Jean-Pierre Ponnelle rendezései, elsősorban a német nyelvterületen. Ezeken kívül csak jóval kevesebb előadás kerül említésre. Ugyanez a helyzet az énekesek területén. Leegyszerűsítve: Domingo így, Domingo úgy, Domingo amúgy. Természetesen semmi kifogásom a kitűnő spanyol tenorral szemben, csak érdekes, hogy Beniamino Gigli, Kirsten Flagstad, Montserrat Caballé, Nicolai Gedda, Jussi Björling és Sherill Milnes együttesen sem ér a közelébe. Magyar énekes - az egy viszonylag sokszor emlegetett Marton Éván túl - szinte senki.

S talán a könyvben egyedül az énekeseket/előadásokat bemutató soroknak nem lett \"kitalálva a filozófiája\", ezért a leggyengébbre ezek a részek sikerültek. Íme néhány sommás ügyetlenség:
A Fideliónál: …A jogász végzettségű Hildegard Behrens különösen mélyen átérezhette Leonoraként a jogtalanságot.\"
A fehér hölgynél: \"Az operairodalomban egyébként a misztikus jelenségeket hagyományosan hárfaszó kíséri.\"
Bregenzi Ünnepi Játékok: …egyebek mellett arról nevezetes, hogy színpadán rendszeresen mutatnak be ritkán játszott műveket.\"
A Lammermoori Luciánál: \"Edgardo tökéletes példa az ún. lírai tenorra, aki szerepe szerint ártatlan, az udvari intrikákban járatlan fiatalember.\"

Ugyanakkor tegyük a szívünket a kezünkre! Ezek a kifogások eltörpülnek a feladat nagyszerűsége és a kivitelezés magas színvonala mellett. S legvégül, akit a 12 000 Ft-os ár riasztana, annak ajánlom szívből a Könemann eredeti könyvét angolul, mely a Vince könyvesboltjaiban ugyancsak kapható, s ára csak 8695 Ft.