Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

Nógrádi Gergely: Hogyan csináljunk Pavarottit

2004-11-18 08:11:00 SzJ

\"Nógrádi Nógrádi Gergely:
Hogyan csináljunk Pavarottit
Presskontakt - 2004
184 oldal
2940 Ft

\"Van olyan ember, aki elhiszi, hogy immár lassan negyven éve Pavarotti, Carreras és Domingo a világ legjobb énekese?\" - teszi fel a kérdést a hátsó borítón a szerző. És egyből meg is válaszolja: \"Hát persze, hogy van, hiszen ezt a képzetet építették fel az operaüzlet moguljai.\"

Lebrecht, magyar változatban - gondolhatnánk a címet olvasva.
De nem. Ugyanis, mint kiderül, azt a leplet, amelyet a híres kolléga a nemzetközi komolyzenei életről írva rendre leránt, Magyarországon még csak most kezdik szőni. És a jelek szerint sokan azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá.
A könyv elsősorban nekik íródott. Sztárcsinálóknak, sztároknak. Az ismertté válásról, a hírverés, figyelemfelkeltés eszközeiről.

Hogy mi kell mindehhez? Az igények és lehetőségek felmérése, a célcsoport és a megfelelő csatornák kiválasztása, kapcsolatépítés, tálalás.
Egyszerű receptnek tűnik, de ahhoz, hogy működjön, el kell fogadni az alapszabályt: teljesen mindegy, mi az eladandó termék - ha megvan a célcsoport, minden eladhatóvá tehető. És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy még a jó bornak is kell cégér.

\"Nem akarok belemerülni annak a taglalásába, hogy mi a különbség egy automata mosógép és a d-moll toccata és fúga között. De nincs olyan sok, mint amennyit a humán értelmiségiek gondolnak, amikor a civilizációt élesen megkülönböztetik a kultúrától. Pláne, ha a Bach-mű CD-változatáról van szó, amelyet éppúgy el kell tudni adni, mint egy autót vagy két kiló banánt. És amit éppúgy nem tudunk eladni, mint az automata mosógépet, ha nem fordítunk az eladására, azaz a marketingmunkára elég gondot.\"

Persze, nem biztos, hogy a módszerekkel mindenki egyetért,...:

\"Ültünk egy kávéházban, az operaénekes, a jó nevű popmenedzser, meg jómagam, és a menedzserrel együtt képtelenek voltunk megértetni az énekessel, hogy az ő befuttatásához sem kell más módszer, mint mondjuk egy könnyűzenei sztáréhoz.\"

...de hát a kényszer nagy úr:

\"- Istenem, sosem gondoltam volna, hogy lemegyek kutyába, csak hogy a maguk szemét lapjában legyen rólam három sor - fakadt ki dühösen nemrég egy bulvárújságírónak egy operaénekes, akivel mondjuk húsz éve, majd minden hónapban olvashattunk interjút, minden különösebb apropó nélkül.\"

A szakmába bekerülni vágyók lépésről lépésre vehetik végig a tudnivalókat: lehetőségek és buktatók, arculatépítés, publicitás, sajtókapcsolatok, a közönség (fogyasztók) lélektana, a (valós és kitalált) hírek tálalása, a negatív események kezelése. De gyakorlatilag minden fejezet ugyanoda kanyarodik vissza: hogyan lehet eladhatóvá és ismertté tenni bármit.
Ezer apró trükk - az áru- és \"vevőtermelés\" leírásától a jó és a rossz példák említésén keresztül egészen olyan apróságokig, hogy rádió- és tévéinterjúban lehetőleg \"keveset használjuk az sz-betűt, mert ezt a mikrofon eltorzíthatja. A b, a p, és az s hangzókkal ugyanez a helyzet\".

Hogy jó-e ez a könyv? Azt hiszem, maga a kérdés rossz. Kijelentések, állítások, tanácsok gyűjteményét kapjuk kézhez. Vitatkozni lehet velük, de nem hiszem, hogy érdemes, elvégre olyan ember írta, aki belekóstolt mindegyik érintett területbe. És valószínűleg jó pár részlet nem hat újdonságként azoknak, akik foglalkoztak már a témával, vagy hallottak ezt-azt a hírességekről.
A könyv utolsó fejezete négy interjút tartalmaz, melyekben a könnyűzenei élet négy menedzsere beszél tapasztalatairól, igazolva mintegy az addig leírtakat.

Hogy hányan profitálnak majd ebből a \"kézikönyvből\"? Ki tudja?
A könyv elején mindazonáltal a következő ajánló olvasható:
\"Los Angelesben létezik olyan hot-dog stand, amelynek saját fizetett sajtóügynöke van. Eközben mifelénk még a legnagyobb sztárok is olyan dolgokra fordítják energiájuk nagy részét, amelyek nyugaton a menedzserek feladatkörébe tartoznak. Ez a könyv azért íródott, mert soha többé nem akarom viszontlátni az utóbbi mondatot.\"






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.