Magyar Jazzdiszkográfia 1905-2000

SIMON GÉZA GÁBOR:
Magyar Jazzdiszkográfia 1905-2000
1156 oldal
12 000 forint
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány - 2005
ISBN: 963 219 002 5

Komolyan megrémültem, amikor a kezembe kaptam Simon Géza Gábor Magyar Jazzdiszkográfia 1905-2000 című könyvét, ugyanis a kiadvány mérete jócskán meghaladja a családi Bibliáét. Tudtam, hogy a szerző már egy ideje nagy munkában van, de ezt azért még föltételezni sem mertem. Még bele sem lapoztam a könyvbe, és már csak az járt a fejemben, hogy honnan, hogyan sikerült összeszednie ennyi információt, ennyi év ilyen rengeteg kiadványát, pontos adatokkal, zenészlistával, egyebekkel. Szinte elképzelhetetlen vállalkozás.

És szívfájdító. Mert én borzasztóan kíváncsi ember vagyok, és olyan szívesen meghallgatnám a nagy részét ezeknek a felvételeknek. De ennyi zenét meghallgatni, így utólag, szinte lehetetlen. Teljes életet kíván, vagy legalábbis ahhoz közelit. Tehát minimum válóok.
Viszont, nagyon jól lehet belőle \"szemezgetni\". Hogy hú, ilyen lemez is megjelent, meg hú, olyan lemez is, meg hű, ez a zenész játszott ezzel, meg amazzal, de érdekes, vajon milyen zenét csináltak? Aztán lehet jól mérgelődni, mert a könyvben található lemezek jelentős százaléka már csak a gyűjtők polcán található meg.

Meg, hát ugye, a történelem maga. Hogy most aztán végleg lezárulhat a vita (már ha valóban volt ilyen vita) arról, hogy ki hozta el Magyarországra a jazzt. Ismert művészünk, aki szinte minden riportjában megemlékezik erről, vagy az idők szele, jóval a művész születése előtt?

Meg komoly meglepetésekben lehet részünk, amikor beleolvasunk a külföldi nevekkel teli listákba. Fölmerülhet a (naiv) kérdés, hogy hogyan kerülnek külföldi nevek egy magyar jazzdiszkográfiába, azon a néhányon kívül, akik magyar zenészekkel játszottak. Először is kiderül, hogy korántsem néhányról van szó, de ezen kívül megtalálhatjuk a könyvben a magyar muzsikusok hazai felvételein kívül a külföldön készülteket is, valamint a külföldi muzsikusok Magyarországon készült felvételeit, de még a határon túli magyarokét, valamint a magukat magyarnak, vagy magyar származásúnak tartó művészekét, sőt, külföldi előadók magyar vonatkozású felvételeket tartalmazó lemezeit is.

Persze, találtam rögtön hibát (mondjuk egy ekkora adathalmazba ennyi becsúszhat, majd a következő kiadásban \"javítódik\"), de ilyen is csak velem fordulhat elő. Mert ugye mit csinál az átlag olvasó/zenész, ha egy lexikon, diszkográfia stb. kerül a kezébe: megkeresi benne magát, már ha van esélye, hogy belekerült-e, aztán a kedvenceit. És én rá is találtam szegény Nonnie Rosenbergre a Rosenberg trióból, aki bizony nem (dr), azaz dobos, hanem (b), azaz bőgős. De ez legyen a legnagyobb hiba.

Óriási vállalkozásba fogott Simon Géza Gábor ezzel a könyvvel, és sikeres vállalkozásba. És nem csak a jelenkor számára, hanem a jövő számára is. Mert ezután a könyv után már könnyű dolga lesz a jövő diszkográfia-készítőinek. Elég lesz kiegészítő füzeteket (és remélhetőleg köteteket) kiadniuk. Meg könnyű dolguk lesz a jazztörténeti könyvek íróinak, mert lesz egy megbízható kiadvány a kezükben, nem kell hosszas utánajárással kinyomozni, mikor, ki, milyen lemezt jelentetett meg. Meg könnyű dolguk lesz a gyűjtőknek, mert (minden adat birtokában) tudni fogják, mit is keresnek pontosan. Emlékszem azokra a rémes időkre, amikor a lemezboltban próbáltam megmagyarázni az eladónak, hogy tudja, xy-nak azt a lemezét keresem, amelyiken a második számban van egy jó basszus-szóló, meg játsszák a Four-t is...

Meg még sorolhatnám a sok meg-et, de minek. Ennek a könyvnek minden olyan ember polcán ott a helye, aki valóban érdeklődik a magyar jazz iránt.