Kulissza-titkok (Borsa Miklós: Egyharmad opera)

BORSA MIKLÓS: Egyharmad opera
236 oldal
3800 Ft
Kairosz Kiadó

Nem tudom, ilyen cím és borító mellett bízhat-e jelentős forgalmi adatokban kiadó, főleg, ha hozzávesszük, hogy a szerző sem számít húzónévnek, hiszen nem a könyvszakmában jeleskedett eleddig. Máshol viszont igen: ő volt negyvenkét évig a Magyar Állami Operaház műszaki igazgatója. A cím is pályájához kötődik, ugyanis kiszámolta, hogy az az idő, amit a Házban lehúzott, az intézmény fennállásának kábé egyharmadát teszi ki.

Most gondolt egyet, és kiöntötte magából emlékeit – és milyen jól tette!
Olyan anekdotagyűjteményt tett közzé, ami kuriózum a maga nemében, úgy tartalma, mind nyelvezete tekintetében. Vég nélkül sorakoznak a sztorik, melyeket Borsa személyes érintettsége, jelenléte tesz érdekessé: ő volt az, aki – saját szavaival élve – a taccsvonalon kívülről figyelte és látta a társulat működését, a mindennapok apró történéseit.

Olyan ez a könyv, mint a DVD-extrák között a werkfilm: így készült. Hátulnézetből az egész. Ilyen szemszögből talán csak a könnyűzenéről íródott könyv (A rock napszámosai ill. Boross Lajos: Stage Pass; mindkettőben roadok mesélnek a showbiznisz árnyékos oldaláról), most megkapjuk ugyanezt a nemesebbnek tartott műfajról is. Persze azért itt az árnyoldal nem szó szerint értendő, sirámokról, panaszkodásról szó sincs, sőt. Kalandos, vicces, vagy épp „csak” érdekes történetek, gördülékeny stílusban, mentesen a Bálint Marcell-féle könyvek bájos-babazsúros stílusától, és Lebrecht mindenkiről-kell-írni-valamit kényszerétől.

Mi volt az Erkelben a Hoffman-süllyedő? Hogyan sérült le gyakorlatilag a teljes balett-társulat egy finnországi turnén? Miért viseltek fekete klottgatyát a Szentivánéji szereplői az Erkel nézőtéri büféjében? Hogyan alkalmazkodott a műszak Pavarotti babonájához? Milyen volt a cataniai zsinórmester sebességváltója? Mi a kapcsolat Domingo és a „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád” között? Miért vették le a műsorról az Adriana Lecouvreurt?
Hatásvadász kis felvetéseimmel nem titkoltan kedvet szeretnék teremteni mindenkinek a könyv elolvasásához. (De elsősorban nem a forgalmi adatok miatt.)
Szerintem kihagyhatatlan.

Ui.: a múltidézés mellett a könyv utolsó oldalain Borsa az Erkel állapotát elemzi, és minősíti játszásra megfelelőnek – hát, fene tudja, én nem nagyon vitatkoznék azzal, aki műszakilag mindent tud a helyről.