In Memoriam Gregor József (Hollósi Zsolt: Gregor)

HOLLÓSI ZSOLT: Gregor
200 oldal
7980 Ft
Szerzői kiadás

Gyönyörűséges könyvet tartok a kezemben.
Simogatja ujjaimat, kokettál szememmel, cirógatja a lelkemet.
A keményfedelű címlapon egyetlen szó: Gregor. Felette az énekes talán legnagyobb szerepében fotózva, az öreg potrohosként.

S természetes, hogy az embert legelőször az emlékek rohanják meg – ebben az alakításban, Falstaffként hallottam-láttam először a művészt, elmúlt harmincöt éve, neki köszönhetem, hogy mindmáig ez a Verdi-opus a legkedvesebb operám.

És aztán a többi, több száz bevillanás.
Gregor a Bárka étteremben, amikor személyesen először találkoztam vele, Gregor a Metropolitan színpadán és öltözőjében, Gregor, ahogy a szegedi soktucatodik Bohéméleten már nagyon unja magát, és papírgalacsinokkal hajigálja kollégáit, Gregor Pesten, az Opera büféjében, Alan Blyth barátommal beszélget, Gregor, ahogy elmagyarázza, hogyan lehet igazán jó rakott krumplit csinálni.
Jóska, indiszponáltan kínlódva a János-passió egy áriájával a szegedi Dómban, és világklasszisként énekelve Don Magnificót a Flamand Operában, ő, ahogy tanácsot kér első mobilja kezeléséhez („tedd be a macskát a sütőbe”, legyen a rögzítőn).

Gregor Józsefről mindenkinek van emléke. A kötet szerzője, a jeles szegedi újságíró, Hollósi Zsolt pályatársakat, színészkollégákat, neves nyugdíjas orvosprofesszort, képzőművészt, asztalost, újságírót szólaltat meg – szakmától, beállítottságtól függetlenül mindenki szerette a neves basszistát.

Hollósi, ahogy a kötet előszavában is írja, nem szokványos, szabályos életrajzot akart az Olvasó elé tárni, hanem inkább mozaikkockákat. S ez a törekvése maradéktalanul sikerült – számomra elképzelhetetlen, hogy Gregorról általában bármilyen kötet többet tudna elmondani.
Biztos, hogy lehetne klasszikus biográfiát írni. Vagy épp száz oldalakon keresztül elemezni egy-egy alakítását. Színészi képességeit. Lemezfelvételeit recenzeálni.
Hollósi könyve mindenből egy kicsit kóstolva szakít nagyot.

Persze, hogy ott van a pályaív (Gyémánt Csilla kiváló betéte), a karrier legfontosabb állomásainak részletezése, de megtalálható néhány igazi, klasszikus gregori recept is (Paprikás krumpli Ozmin módra, avagy Ramphis kedvence, hogy a sok közül csak a két számomra legínycsiklandozóbbakat idézzem), s tudták-e Önök, hogy Gregor Nagy Könyve Miller Gyújtópontja volt? Én nem tudtam.

Fotó fotó hátán, néhány ismert, de főleg raritások, Dulcamara kolbászt falatozik, s Leopold Máriaként (micsoda töpe bokái voltak), egyáltalán, a könyv talán legnagyobb erénye szöveg és kép tökéletes szimbiózisa, köszönet a Gregorral majd’ negyedszázadig házasságban élő dr. Takács Máriának, akinek Jóska iránti hihetetlen kötődése szinte átsüt a lapokon.
Le lehet rohanni a könyvet egy rohamban az elejétől a végéig, ahogy én tettem első felindulásomban, lehet belőle falatozni, ahogy most töltöm vele éjszakámat, biztos, hogy ki lehet majd elemezni egy világos nappalon, immáron nagyjából megismervén.
Egyet nem lehet tenni: elmenni mellette.

Nyilvánvaló, hogy heteken belül elkapkodják majd. Remélem, a második kiadás CD-melléklettel jön majd ki, a harmadik pedig a nemzetközi érdeklődésre tekintettel angol és német kísérőszöveggel.

Gregor Jóska gyalázatosan fiatalon ment el közülünk, hiába várom, hogy szóljon a telefon, és meghalljam a „Mi van Lajos?” kérdést.
De mégis itt van, e kötet hasábjai között.