Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

A nagy Berczelly-sejtés – Spangel Péter könyvéről

2019-10-20 19:48:15 - zéta -

Életúton Berczelly Istvánnal Spangel Péter: Életúton Berczelly Istvánnal
ISBN 978-615-80225-9-0
134 oldal
Opera
2019

Könnyű dolga lehetett Spangel Péternek, amikor arra vállalkozott, hogy könyvet ír Berczelly Istvánról, az Operaház örökös tagjáról, a kollégák és a közönség által egyaránt szeretett és kedvelt basszbaritonról. Hiszen elég csak ennek a rendkívüli szeretetnek mindennap megnyilvánuló jeleit gondosan összegyűjtenie és már kész is a kötet.

Lehetetlen feladatra vállalkozott Spangel Péter, amikor szerződött, hogy megfejti Berczelly István, az Operaház örökös tagja különösen hosszú pályájának titkait. Arról a Berczelly Istvánról beszélünk, aki szinte már remetei magányba húzódva töltötte operai évtizedeit (azt a majd fél évszázadot), melyben a rivaldafényt egyedül az operaszínpad deszkáin fogadta el (ott is kelletlenül).

Egy cseppet sincs ellentmondás a két bekezdés között, bármennyire is feloldhatatlannak tűnik egymással szemben a két állítás.

Jelen sorok szerzője maga is megpróbálta sok évvel ezelőtt, hogy a személyes ismeretség álarca mögé bújva fejtse meg e különös pálya titkait. A kudarcba fulladt kísérlet lyukat ütött az addig sebezhetetlennek hitt kritikusi vérten, s Parsifal gyógyító dárdáját Spangel Péter gondos könyve sem hozta el.

Felállíthatnánk hát a tézist a megközelíthetetlen művészről, de máris megint ellentmondásba keveredünk, amint belelapozunk az Operaház örökös tagjai sorozatában idén megjelent kötetbe. Berczelly ugyanis színesen és kedélyesen mesélve, szellemesen sztorizgatva, nyájasan fogadja az Olvasót.

Igen, pontosan ez a csapda, mely elaltatja az éberséget, bizalmatlanságot és gyanakvást. Ülünk ezzel a pompás emberrel szemben, aki minden kérdésünkre egyenesen szemünkbe nézve, kedvesen válaszol, mi több, a beszélgetés végén elégedetten felállunk, s a jól végzett munka örömével térünk meg otthonunkba a diktafonunkban rejtőző hanganyaggal. Azután, amikor mindezt leírjuk, rádöbbenünk, hogy pontosan a lényeg maradt ki, a titok. Sőt, kiderül: azt még morzsáiban sem sikerült megérinteni.

Aki látta Gárdos Péter 1985-ös nagysikerű filmjét, az Uramistent, tudja, hogy Binder Lipót (alias Feleki Kamill) miként tette lóvá Sajek Oszkárt (azaz Eperjes Károlyt), hogyan nem mutatta meg neki ama ritka cirkuszi világszám legfőbb titkát. Így érezheti a törekvő sajtómunkás is, amikor hosszas rákészülés után Berczelly Istvánnal elbeszélget.

Az új tézis tehát szerintem az, hogy vannak titkok, amit nem lehet megfejteni. (Ezt egyszer már éreztem, történetesen Melis György kapcsán.) Amolyan zenés-színpadi nagy Fermat-sejtés, a „van-e megoldása a xn+yn=zn  egyenletnek” helyi megfelelője. Berczelly művészetéről maga az énekes sem tud (vagy nem akar) mit megosztani. (Most nem mennék bele a ’nem tud, avagy nem akar’ már-már pszichoanalitikus határokat feszegető kérdésébe.)

Erre jöhetett rá a Szerző, ezért hívhatta segítségül a Berczelly-titok feloldására a pályatársakat és egyszeriben jócskán tisztult a kép.

Ráadásul ez a segítségkérés, s a művésztársak megjelenése kétirányú lett, s még az is lehet, hogy akaratlanul. Egyfelől Berczellyről mesélnek a pályatársak. Persze, ki-ki saját habitusa-vérmérséklete szerint, tömören, avagy hosszan elnyúlva, szűken „Pistáról”, vagy a saját karrier sikereinek néha bizony túltengő emlegetése nyomán oldalakon keresztül.

Ennél még érdekesebb azonban az, hogy kikről ejt szót maga a művész, a könyv alanya. Mert éppen itt kapjuk a legnagyobb segítséget (indirekt módon) Berczelly életútjának megértéséhez, hogy kikről és hogyan emlékezik meg Ő maga…

És kikről hallgat… Mert Berczelly nem az az ember, aki bárkiről egy rossz szót mondana, vagy akár csak gondolna.

Kaptunk tehát egy kellemes, sztorizgatós, kicsit felszínesnek tűnő könyvet, amelynek sorai közül, némi mélylélektani elemzéssel egészen beáshatjuk magunkat a rejtélyek gyökeréig. Akit ez érdekel, még hozzá kell tennie jócskán a saját ismeretanyagából, de higgyék el, megéri.

A könyv nagyszámú, eddig többnyire a publikum számára ismeretlen fotó kíséretében, gondos kivitelben jelent meg, ami sokat segít e különös és egyedi művészpálya főbb állomásainak felidézésében.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.