A magyar zeneszerzés mestere (Varga Bálint András: Kurtág György)

VARGA BÁLINT ANDRÁS:
Kurtág György
"A magyar zeneszerzés mesterei"
252 oldal
2700 Ft
Holnap Kiadó

"Szemben az irodalommal, az egész magyar zenetudomány lustult el az elmúlt évtizedekben. Míg manapság a legtökéletesebb nímand regényeiről/verseiről/esszéiről is kritikák tucatjait, netán egész monográfiákat olvashat az irodalom iránt érdeklődő, addig nincs magyar nyelven írt monográfia Ligeti György művészetéről, miként (Halász Péter régi és mellbevágóan kurta kötetén kívül) nincs komoly könyv Kurtágról, vagy a hatvanas-hetvenes években oly lényeges Új Zenei Stúdió működésről sem - hogy csak a legégbekiáltóbb botrányokat említsük."

(Mi muzsikus lelkek..., Café Momus, 2003)

A citátum Csont András szövegszerkesztőjéből származik, aki az emlékezetes (zenekritikusok kontra Fáy Miklós) sajtópolémia kapcsán ragadtatta magát ilyen mondatokra.

A vádakat csak részben látom megalapozottnak – egy kis utánajárással bizonyára a "lustaságon" kívül is hosszan sorolhatnánk okokat –, de a tény attól még tény marad.
Igaz, Kurtág Györgyről időközben a Rózsavölgyinél is megjelent egy kötet (Tisztelet Kurtág Györgynek – ISBN: 9638700703) de az csupán egy Moldován Domokos szerkesztette kompiláció.

A hiány szorítását mindenképpen lazítja a Holnap Kiadó sorozata ("A magyar zeneszerzés mesterei"), igaz, a Kurtág Györggyel foglalkozó harmadik kötet sem klasszikus monográfia.

A könyv tulajdonképpen néhány beszélgetés "jegyzőkönyve", de ha mindössze ennyi lenne, már akkor is megérdemelné a figyelmünket, tudniillik Kurtág György – gyakorlatilag – soha nem ad interjút. Varga Bálint András szerencsére óvakodik a sablonos riporteri maníroktól, nem kérdez alá, illetve tulajdonképpen nem is feltétlenül kérdez, hanem csak katalizálja, inspirálja és irányítja a társalgást. Az eredmény néhány tartalmas eszmecsere, egyfajta mélyinterjú. Magát a műfajt a szerző korábbi köteteiből ismerhetik az olvasók (a Muzsikusportrék című gyűjteményét minden kortárs zene iránt érdeklődő zenebarát számára kötelező olvasmánnyá tenném.)

A könyv nem foglalkozik Kurtág stílusának zeneelméleti elemzésével, egyáltalán, nem merül túl mélyre a zenetudomány részleteibe. Ahol feltétlenül szükséges – egynémely mű keletkezésével, jellegzetességeivel kapcsolatban –, nem spórol meg minden szakmaiságot, sőt, a legfontosabb tulajdonságokat bőségesen adagolt kottapéldán szemlélteti.
Végső soron, a kötet egy szakmabeli számára is meggyőzően gazdag és informatív, de a műkedvelőt is közelebb viszi Kurtág Györgyhöz – és ami még fontosabb, magukhoz a művekhez.

Hogy megszületik-e valaha az "igazi" Kurtág-monográfia? Nem tudni. Előbb-utóbb mindenképpen indokolt lesz egy kellően jegyzetelt és dokumentált összefoglalás, de az minket, lelkendező amatőröket kevéssé fog érinteni. Varga Bálint András könyve ugyanis már tartalmazza a legfontosabbakat.

A beszélgetéseken túl, azzal legalábbis összevethető terjedelemben találhatunk rengeteg kiegészítő adatot. Életrajz, műjegyzék, diszkográfia, név- és tárgymutató van a kötet végéhez fűzve, sőt egy ív fényképgyűjteményt is láthatunk. Szép könyv, gazdag, jelentőségéhez méltó kiadvány.

A kiadó "A Magyar zeneszerzés mesterei" című sorozata egyelőre csupán három kötetből áll. Ez azért még elég kevés, vagyis Csont András idézett dohogása még nem vált teljesen okafogyottá. Mégis, ha lesz folytatás, és legalább olyan színvonalas, gazdag és informatív, mint ez a kötet, akkor egy kis optimizmust, egy kis bizakodó lelkesedést már megengedhetünk magunknak.