Zene húros hangszerekre (a Budapesti Csellóegyüttes lemeze)

Aubade
Budapesti Csellóegyüttes
Hungaroton
HCD 32238

A Budapesti Csellóegyüttes új lemezén népszerű (fél)klasszikusok hallhatók.
Kezdve Rossini Sevillai borbélyának nyitányával és végezve Offenbach Ördög Róbertjének reminiszcenciáival. A lemezre került hét műben nehéz volna túl sok közös vonást felfedezni, hiszen hallhatunk itt átiratokat a 18. századból éppúgy, mint az Aranjuez Concertóval elhíresült, a 20. századot végigélt Rodrigótól, vagy a századfordulós Raveltől.

A kompozíciók zenei színvonala sem egyenletes, hiszen aligha mérhető egyenlő mércével a Lúdanyó meséi és a Két lovagi darab. De mindez nem számít. Nyilvánvaló, hogy a szerkesztői szándék sem ez irányba hatott. Sokkal inkább afelé, hogy megmutassa: a Budapesti Csellóegyüttes mindent le tud játszani. Mindent és igen magas színvonalon.

Egy mezei hallgató legfeljebb hosszú percek után venné észre, hogy a Sevillai nyitánya most nem zenekaron, hanem 11 csellón, illetve egy nagybőgőn szól. A hangzás tökéletes, hiányérzetünk aligha marad. Az átiratot készítő Kántor Balázs nem a kottahűségre, hanem a lényegi megfeleltetésre helyzete a hangsúlyt, ami kitűnő, bármikor vállalható eredményt hozott. De ugyanilyen mestermunka Ravel Tündérkertjének hangszerelése is. Finom, áttört, érzékeny munka. Ez az érzékenység, a hangszer iránti hűség és elfogulatlan szeretet jellemzi az egész, szűk órányi lemezt.

Vonószenekari hangzás váltakozik kamarazenéléssel, erőteljes tuttik csipkekönnyűségű szólókkal. Az sem titok, hogy ezek a művek az együttes kedvencei közé tartoznak. Méltán, hiszen szépek, és/vagy virtuózak, és egészen biztosan sikerre ítéltettek. Technikai bravúr szempontjából nyilván Offenbach Meyerbeer operájának témáira komponált reminiszcenciája viszi el a pálmát, a hegedűsöket is próbára tevő prím szólamával, számomra azonban mégis inkább Jean Françaix (lemez)címadó négytételes műve a legszimpatikusabb.

De ez már egyéni ízlés, vérmérséklet és pillanatnyi hangulat kérdése. Akárcsak a kissé alpári, mondhatni: kurvás borító. Nem a csellóját láthatóan nagyon is szerető, harisnyakötős hölgy ellen van kifogásom, hanem az egész, ízléstelenül, ötlettelenül megvalósított, és a lemez tartalmához nem igazán kötődő megjelenéssel.

De ezzel még korántsem értek véget a booklet apró, de bosszantó meglepetései. Kezdve azzal, hogy a második oldal aljának tanúsága szerint a teljes együttes csupán a 9. trackig játszott (ez ellentmond a hátsó borítónak és a valóságnak), folytatva egy betűhibával a magyar nyelvű ismertetésben és befejezve azzal a ténnyel, hogy a zenekarvezető Boldoghy Kummert Péter egyébként nagyon is lényegre törő ismertetőjében még egészen más a művek sorrendje, mint magán a korongon. Nagy ügy! - mondhatják. Tényleg nem az. De egy professzionális együttes és egy nagy kiadó figyeljen jobban oda a részletekre is.