Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

"Talán eltűnök hirtelen..." - Sosztakovics szonátái

2003-04-02 12:20:00 -té.pé-

Sosztakovics szonátái Sosztakovics:
Szonáta hegedűre és zongorára Op. 134
Szonáta brácsára és zongorára Op. 147
Shlomo Mintz (hegedű, brácsa)
Viktoria Postnikova (zongora)
Warner Classics - Elatus
0927495542

A szentpétervári születésű Sosztakovics vitatható életművével és vitathatatlan tehetségével különös helyet foglal el a 20. századi zenetörténetben. Hol burzsoá-dekadensnek nyilvánították, hol Sztálin-díjat kapott. Kacérkodott a húszas-harmincas évek nyugati avantgárd zenéjével (Orr, Lady Macbeth), de ha a Pravda (tudják; az Igazság, ami odaát van) formalistának bélyegezte, műveit (akár a bemutató előtt is) rögtön visszavonta, hogy majd 30 év múlva újraírja őket.

Ebből a kései, 1960 utáni korból származik a lemezen rögzített szonáta-pár is.
A kevés téma használata, a szimfonikus méretűre nyújtott tételek által létrehozott nagy formák kialakítása jellemző erre az időszakra. A két mű szellemi rokonsága első hallásra is szembetűnő. Lassú - gyors - lassú tételrendjük, a zárótételben felbukkanó nyitótétel-motívum, és mindenekelőtt az időtlen reménytelenség köti össze őket.

Kevés szomorúbb zenét ismerek, mint ezek a kései szonáták. Szomorúak, de nem melankolikusak, sötétek, de nem depresszívek.
A hegedű-zongora szonáta tulajdonképpen a második hegedűverseny (Op. 129) zongorás átirata, de a zongoraszólam mégsem tűnik zongorakivonatnak. Ezt is, azt is barátjának, Ojsztrahnak ajánlotta. Ez utóbbi változatot a hatvanéves művész születésnapi ajándékul kapta. Egyfajta tizenkétfokúság ötvöződik benne az expresszivitással.
A brácsaszonáta Sosztakovics utolsó műve. Felépítése, arányai kísértetiesen hasonlítanak a hegedűszonátához. A végtelen lassú tételek népzenei ihletésű, táncos karakterű gyors tételt fognak közre.

Shlomo Mintz játékában semmi különbség nincs a két hangszer között. Mindkettőt egyforma érzékenységgel, hangszín-gazdagon, és természetes virtuozitással kezeli. Hegedűhangja bársonyos, s ugyanez a humánus, emberközeli meleg tónus folytatódik egy kvinttel mélyebben, amikor brácsát vesz a kezébe.
Nem tudom, mennyi fogy egy ilyen lemezből. Nem tudom, hányan hallgatnak ilyen típusú "szomorú" zenét. Én boldog vagyok, hogy birtokolhatom.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.