Pierre Max Dubois, Kamarazene Fuvolára

Pierre Max Dubois
Kamarazene fuvolával
Ittzés Gergely (fuvola), Szilasi Alex (zongora)
TeTraVERSI Fuvolanégyes, etc.
Hungaroton - HCD 32269

Egy érdektelen lemez lehet-e jó? Ha tetszik, lehet-e jelentéktelen?

Akárhogyan ragozom, ezek a kérdések önmagukban is értelmetlenek, esély sincs arra, hogy becsületes válaszokat adjunk rájuk. Nem is gondoltuk komolyan, csak már megint a Hungaroton műsorpolitikáján töprengünk. Az, hogy ebben a szörnyű káoszban még mindig talpon vannak, sőt, prosperálnak, mindenképpen őket igazolja. Tudnak valamit, amit mi nem. De hát ezért vannak éppen ők ott. Mi nem is akarnánk, nem is mernénk csinálni. De megérteni azért szeretnénk.

Pierre Max Dubois művei nem állították új pályára az európai zenetörténetet. Munkásságát különösebben nem is tartják számon. A nevét én ugyan már hallottam, de én sem azért, mert olyan kinyerma-bajnok kisokos lennék, hanem, mert zeneműtárosként tapasztaltam, hogy sokan, de különösen a fuvolisták keresik a kottáit. Ezen nem volt okom fennakadni. Vannak néhányan, akik egy-egy hangszer jó mestereiként, a fortélyokat ismerő tanárokként \"hangszerszerű\", pedagógiai célra hasznos darabokat írnak, vagy éppen átírnak.

A world premiere recording-címkének, pontosabban magának a felvételnek ez lehetne az egyik fő oka. Jó, ha van a nebulók keze ügyében viszonyítási alap, egy előadási mintapéldány.

A dolog ott kezd izgalmas lenni, hogy Dubois nem volt fuvolista, és - habár a hangszer valóban \"jól áll neki\" -, egy szakosodott zeneszerző-pedagógusnál sokkal színesebb, sokoldalúbb muzsikus volt. Én magam sem vagyok fuvolista, mégis határozottan érdekesnek találom ezeket a kicsi és szellemes szösszeneteket.

Tehetségesen fölépítettek, üdék ezek a darabok. A kísérőfüzet írója okkal hasonlítja stílusukat az irodalom olyan műfajaihoz, mint a szatíra, a kabarétréfa, vagy a limerick. A probléma is ugyanaz, mint azokkal. Egész napodat bearanyozza, ha jó időben hallasz, vagy elolvasol egyet. Igen, egyet. De egyvégtében olvasni egy szerzőtől az összeset?

Szerencsére senki nem kényszerít ilyesmire. Lehet válogatni, csemegézni, időnként valamelyiket elővenni. Ez nem az a zene, amit ünnepélyes figyelemmel, egyedül a hangfalakkal szemben jó hallgatni. Ez az a zene, amiből korlátlan mennyiséget - véletlenszerű sorrendben - munka közben is élvezni lehet. De el tudok képzelni egy, az előzőnél fontosabb felhasználási terület. Valószínűleg nagyon jól esne meghallgatni egy olyan koncertet, ahol ilyen művek jelentenék az átvezető betéteket, vagy akár a ráadást.

Koncerten bizonyára jobban érvényesülhetnének a lemez közreműködői is. Ittzés Gergely fuvolajátéka meggyőző, de egy-egy nagyobb igényű kamaraműben az együttes néhány tagjánál akadnak komoly intonációs problémák is. Ezek egy koncert hevében talán fel sem tűnnének, de egy hangfelvételen azért szóvá szokás tenni.

A művek megismerésében ezek az apró hibák nem korlátoznak, így szerintem ez a kiadvány teljes mértékben eléri célját.

Végül választ kaptam az első bekezdésben megfogalmazott kérdésekre is.

A Hungaroton szinte ismeretlen szerzőket, ismeretlen műveket bemutató, \"világpremier\"-lemezei elgondolkodtatnak. Persze van, ami rögtön kihullik a rostán, de szép számmal akadnak olyan felvételek is, amelyeknek az ember rögtön keresni kezdi a helyét.

Kicsiny részletek a teljes képből. Darabkák a puzzle-játékunkhoz. Egyik sem jelentéktelen, egyik sem érdektelen.