Nyugalom és béke (Bach fuvolaszonátái / Pahud)

BACH – Complete Flute Sonatas

Emmanuel Pahud – flute
Trevor Pinnock – harpsichord
Jonathan Manson – cello
Silvia Careddu – flute

EMI
2 CD
50999 2174432 7

A fuvola az 1700-as évek elején kezdett divatba jönni, s fokozatosan kiszorította az azelőtt jóval népszerűbb furulyát. Nem csak a hivatásos muzsikusok, de egyre több amatőr is lelkesen vette birtokba. Bach valószínűleg a kötheni udvarban találkozott először a hangszerrel, s 1724-től már kantátáiban is szívesen használta. A fuvolaszonáták Bach különleges alkotásai közé tartoznak. Bár a zenetudósok szinte biztosra veszik, hogy valóban az ő művei, sokakban felvetődött már a kérdés: nem túl modernek-e ezek a darabok ahhoz, hogy Bachnak tulajdoníthassuk azokat?

A felvételen szereplő művek keletkezési ideje 1724 és 1741 közé tehető. Tudvalevő, hogy a mester számtalanszor írta át saját zenéit különféle hangszerekre. Némely tételt valószínűleg csak később dolgozott át fuvolára, először feltehetően hegedűre készülhettek, erre utal például az is, hogy levegővételre néhol feltűnően kevés a lehetőség. Mindegyik darab lenyűgöző mestermunka, melyekben Bach hallhatóan igyekezett a hangszer lehetőségeit messzemenően kihasználni. A darabokban a fuvola és csembaló szinte egyenrangú partnernek tekinthető.

Emmanuel Pahud bár modern hangszeren, de a historikus előadásmód lényegének tökéletes birtokában játssza Bach zenéjét. A lemez remek bizonyíték arra, hogy nem a korabeli hangszerek használatától lesz autentikus egy előadás. Sokkal fontosabb a hangképzés milyensége, a frazeálások, a hangsúlyozások helyénvaló alkalmazása.

Pahud rendkívül hajlékony, puha hangon játszik, vibrátója finom, alig érzékelhető, inkább csak a tartott hangokon kiszélesedő. Játékára a legjellemzőbbnek a letisztult egyszerűséget és a gyöngédséget érzem. Ritmikailag is üdítően pontos, nem él az agokika időnként kissé hatásvadász eszközeivel sem, ahogyan gyakorta teszik jó néhányan a nagyobb hatás érdekében.

Abban, hogy ez a felvétel ennyire lenyűgöző, nem kis része van Pahud kamarapartnereinek is. Trevor Pinnock elképesztően inspirálóan csembalózik. Játéka megbízható folyamként halad előre, a fuvolistának szinte már elegendő csak rábíznia magát a sodrásra. Néhány szonáta esetében Jonathan Manson is bekapcsolódik a zenélésbe. Játéka talán az eddigi legjobb, amit valaha is hallottam csellistától continuo terén. A zenei történésekre rendkívül érzékenyen reagál, csodálatosan meleg hangszínnel, tökéletesen tiszta intonációval gordonkázik.

A felvételen utolsóként hangzik el a kétfuvolás szonáta, mely az első viola da gamba szonáta egy korai verziója. A különleges hangzású darabot négyen játsszák, az addigi hármas Silvia Careddu fuvolajátékával egészül ki. Talán nem véletlen, hogy éppen ez a darab került a kétkorongos album végére. Olyan elképesztő elmélyültséggel interpretálják Bach mesterművét, hogy a hallgató már-már úgy érzi, mintha ez a zene valahonnan egy másik világból szólna. A nyugalom és béke távoli világából.