Musiktage Mondsee

Bartók: Sonata no. 1 for violin & piano Yuuko Shiokawa, Schiff Duos for 2 violins Lorand Fenyves, Hans Heinz Schneeberger Sonata for 2 pianos & percussion Schiff, Bruno Canino, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán Decca 443 894-2

"Musiktage Mondsee"

- mondja a borító, de mi ne hagyjuk magunkat becsapni. A felvételek valóban a Schiff András nevével fémjelzett fesztivál alkalmából, azzal egyidőben és ahhoz földrajzilag közel készültek, de nem koncertfelvételek.
Ez önmagában természetesen nem baj, de a tényt nem árt figyelembe venni, mert a stúdióban rögzített produkciókat óhatatlanul is más igénnyel közelíti meg az ember. Az "élő" koncertfelvételeket általában jobban szeretem, de ilyenkor inkább a hőfokra, az előadás jellemző hangulatára vagyok kiváncsi, míg most azt érzem feladatomnak kideríteni, hogy eme két Decca kiadvány mennyiben reprezentálja magukat a műveket. Alkalmasak-e arra, hogy valamely gyűjteményben ezentúl ez legyen "a kétzongorás-ütős szonáta", vagy "a 44 hegedűduó".
A Bartók lemezekre azért is igyekszem különösen odafigyelni, mert ha a mennyiségre nem is panaszkodhatunk, meglehetősen ritka a jó, technikailag és zeneileg is kielégitő kiadvány. A legszomorúbb sajnos az a Hungaroton összkiadás, ami a kiadó talán legrosszabb szériája. Hangminőség és dinamika szempontjából mindenképpen. Hiába becsülöm nagyra a közreműködő muzsikusok némelyikének hangversenyen nyújtott teljesítményét, de például a Cantata Profana, és a kétzongorás - ütős szonáta sorozatbéli felvétele is jószerével meghallgathatatlan. Ha ellenvéleményük van, hallgassák meg például a Cantata bevezetője után berobbanó vadász-fúgát. Ahol a timpani megszólal és a kórussal együtt fortisszimóig kellene nőnie a hangzásnak, ott a hangmérnök bizisten direkt halkít, lekever, gyilkol, de (ahogyan a kétzongorás - ütős szonáta is) a többi is elég zsebrádiósan szól.

Most azonban koncentráljunk csak a kamaraművekre. Összehasonlításul az igen kedvelt kétzongorás-ütős szonátához szedtem össze a korábbi választékot. Az első ezek között egy igen különös darab. (Qualiton HLP MK 1517) A még Qualiton címkéjű és a szokásosnál kissebb átmérőjű korongon Solymos Péter és Losonczy György zongorázik. Az Ütőknél Sándor János és Petz Ferenc, és - láss csodát! - vezényel: Lukács Ervin. Más karmesteres kiadványról még nem hallottam, azt viszont határozottan tudom, hogy a partitúrához fűzött előszóban maga Bartók (az ülésrend meghatározásán túl) azt is előírja, hogy a próbák és az előadás "kvázi dirigense" az első zongorista legyen. Ezt a lemezt egyébként se nagyon vehetjük számításba. Vannak művek, ahol az ilyesminek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, de a hangszíneket, akcentusokat, a tranzienseket kiemelten kezelő Bartóknál egy "laposan" szóló régi lemez egyszerűen nem lehet elegendő. Az ülésrend gondos előírása sem felesleges manír a szerző részéről. Itt bizony az irányok is számítanak, tehát keressünk inkább egy későbbi - sztereó felvételt.

Az összkiadás adott felvételéről (Hungaroton: SLPX 11479) már szóltam, most csak annyit, hogy azon már Bartók legnevesebb előadóinak számító zongoristák játszanak. A régi Qualiton lemez gárdájából pedig csak egy ember maradt. (Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Petz Ferenc, Marton József). Valószínű, hogy koncerten ütőképes csapat voltak, én sajnos nem hallottam őket. Igaz, két új ütős szereplésével - Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Cser Gusztáv, Rácz Zoltán összeállításban - megjelent egy 1981-es koncert felvétele is (Hungaroton SLPX 12400), de mi tagadás, a kapkodásban technikailag még a korábbiaknál is gyengébb lemezt sikerült a piacra dobni.

Az átkos hiánygazdaságban, ha valaki végképp nem érte be a hazai hanglemezválasztékkal, bizakodhatott a különböző "baráti" és sorstárs országok kulturális intézeteiben, boltjaiban. A jelenlegi Magyarok Háza helyén akkor a Szovjet kultúra háza volt, az Andrássy (bocsánat Népköztársaság) úton lehetett lengyel lemezeket kapni, de az igazi a Deák téri NDK-centrum volt - ha még emlékeznek rá. Itt lehetett beszerzni az egyetlen többé kevésbé helyes - bár mértéktartó - dinamikával vágott lemezt a kétzongorás - ütős szonátából (Eterna 8 25 780). Sajnos a Kontarsky fivérek, valamint a két ütős (Heinz König és Christoph Caskel) zenei felfogása vagy Bartókhoz, vagy az én ízlésemhez képest nem igazán mérvadó.

Nos, a Mondsee Fesztivál alkalmából felvett lemez beszerzését mindenképpen érdemes fontolóra venni. Talán a kamarazenében elvárt egyensúlyt kissé felborítja az, hogy Schiff játéka, általában véve zenei és zongora-technikai kvalitása rányomja bélyegét az egész felvételre. Dehát annyi baj legyen, elég jó az a bélyeg. Az első hegedű-zongora szonátában közreműködő Yuuko Shiokawa (civilben egyébként Schiff felesége) játéka tiszta és határozott. Helyenként nélkülözi ugyan a nyers energiát, ami pedig Bartóknál gyakran önálló zenei eszköz. Ezzel együtt, formában és agogikában is "egészséges" előadást hallhatunk. Amúgy sem árt ráébreszteni bennünket egy jellemző félreértésre, tudniillik Bartók zenéje nemcsak perkusszív, hanem bizony gazdagon lírikus, és sajátosan harmonikus is.

A 44 hegedűduót szívesen játszatják haladóbb növendékekkel. Pedig nem könnyűek ezek a darabok. Bartók ilyen mikroformákban is képes volt magvas zenei jelentést préselni, kérdés, hogy a két hegedűs ki tudja-e ezeket bontani. Ezen a lemezen csak részletek szerepelnek, de azokat Fenyves Lóránd és Hans Heinz Schneeberger elég meggyőzően adja elő. Bizonyos intonációs tisztátalanságok hallhatók ugyan, de ezek nem "fájnak", sőt van olyan érzésem, hogy segítik a dallamok irányainak megértését.

Végül aztán meghallgathatjuk a kétzongorás-ütős szonátát is, végre úgy, hogy valóban nyilvánvalóvá válik a hangszerösszeállításban rejlő logika. A zongorák és ütőhangszerek hangszínspektruma és tranziensei szinte egyenletesen fedik le a dallamhangszerek és ütőhangszerek közötti területet, a hangolt timpanitól, a csengő xilofonig. Gazdag hatású, nagyszerű darab ez, de hallhatóan Schiff András és partnere Bruno Canino, valamint az ütősök, Rácz Zoltán és Váczi Zoltán is jól érezték magukat.

Ha ezen darabokon kívül valaki a 2. hegedű-zongora szonátára, vagy a Kontrasztokra kíváncsi, tiszta lelkiismerettel ajánlhatom az unagyez alkalomból kiadott másik lemezt is.