Kamarazene tisztán (Schubert: C-dúr vonósötös / Alban Berg Quartet)

Franz Schhubert: Quintet in C, D.956
Alban Berg Quartett
Heinrich Schiff violoncello
EMI: 7243 5 66890 2 2

Akiben évtizedek alatt sem fejlődik ki némi egészséges gyanakvás a reklám-szlogenekkel szemben, az (egy kedves barátom szavajárásával élve) valószínűleg \"konzumidióta\". Nem állítanék ilyet ha nem éppen én lennék a legszkeptikusabb a lemezborítókra nyomtatott legekkel szemben, de most már kezdem komolyan venni az EMI \"Great Recordings of the Century\" címkéjét. Úgy tűnik, ebben a sorozatban valóban a legnagyobbak kaptak helyet. Sok idetartozó felvételről beszámoltunk már, most mégis valami újjal, valami nehezen megismételhető csodával találkoztam.

Schubert C-dúr vonósötöse régóta kedvencem. Minden egyszerűségével együtt - vagy talán éppen azért - a kamarazene egyik csúcsának tartom. Szólamvezetése, pasztell harmóniái és a kettőzött csellószólammal megtámogatott mélységek teszik számomra minden más vonós darabnál kiegyenlítettebbé és tömörebbé.

Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, hogy a Heinrich Schiffel kiegészült Alban Berg Quartett 1983-as előadása miben különleges, és miben tér el egy átlagosan jó produkciótól. Netán tisztábbak? Pontosabbak a ritmusok? A hangszeresek egyenként virtuózabbak? Nem hiszem. Biztosan bele is tudna kötni valaki, akinek az enyémnél pontosabb a füle, és kérgesebb a szíve - bár akkor sem lenne könnyű dolga.

Azt hiszem éppen az a titka, hogy nem vagyok képes semmi ilyesmire fókuszálni, sőt, másodperceken belül minden szólista teljesítmény eltűnik, illetve jelentőségét veszti. Ez az a felvétel, ahol a hegedűk, a brácsa és a csellók helyett valami sose hallott új hangszer szólal meg. A színtiszta kamarazene.