Gyengébb idegzetűek figyelmébe (Albrechtsberger vonósnégyesei)

ALBRECHTSBERGER:
C-dúr vonósnégyes Op.7 No.4
g-moll vonósnégyes Op.7 No.5
Esz-dúr vonósnégyes Op.7 No.6

Authentic Quartet

Hungaroton
HCD 32495

Zeneelmélet- és összhangzattan-órák tipikus problémája, hogy sem az akkordfűzés szabályai, sem pedig a formatan elemei valahogy nem akarnak a maguk egyszerűségében megjelenni az élőzenében. Akárhány Mozart-szonátát, Beethoven-variációt csak megfog az ember, az mind talál magának módot arra, hogy kijátsza a klasszikus összhangzattan és formatan törvényeit.
Nos, azt hiszem, a középiskolák és főiskolák tanárai elsősorban ott követik el a hibát, hogy nem a kismesterek anyagából válogatnak.

Ha például Kuhlau, Krieger, vagy e cikk főszereplőjének, Albrechtsbergernek a darabjaiból válsztanának részleteket diákjaik számára, akkor könnyebben elhitetnék velük azt a tankönyvek által sugallt tézist, miszerint a romantika előtti zeneszerzők meglehetősen sematikus módon gondolkodtak.

Albrechtsbergerrel nemigen lehet vitatkozni. Amit leírt, az következetes, logikus, hangzatos, kellemes. Akkor ér bennünket az első meglepetés, amikor megnézzük a születési és halálozási dátumát. A XIX. század elején elhunyt szerző barokkos műveit ugyanis még a klasszika is csak alig-alig érintette meg.
Mégis azt kell mondanunk: tudhatott valamit a zenéről, hiszen Mozart utódjául választották a Stephansdomban, Beethoven pedig részben nála sajátította el a zeneszerzés tanulható részét.

Úgy tűnik, személyével ismét egy darabka zenetörténet elevenedik meg a Hungaroton-kiadványok sorában.
Kétségtelenül a kiadvány érdemei közé tartozik, hogy – ha nem is túl nemes okoknál fogva, de – a rögzített hanganyag ritkán hallható, s az előadók sem próbálják szépíteni ezeket a „nem túl nemes okokat”.
Az Authentic Quartet pontosan olyan egyszerűen, könnyedén, a minden gond nélküli blattolás jóleső érzetével szólaltatja meg ezt a három vonósnégyest, ahogy azt a zene súlya indokolja. Nincsenek fölösleges érzelmi kitörések, indokolatlan vibrátók, „zsírosan” elnyújtott vonók, az együttes tagjainak játékán jól érződik a régizenéhez való szoros kötődés.
Kalló Zsolt (hegedű) 1991 óta koncertmestere, Rác Gábor (mélyhegedű) pedig gyakori közreműködője a Capella Savaria együttesnek. Bozzai Balázs (hegedű) és Vályi Csilla (gordonka) pedig az Orfeo Zenekar tagjaiként állnak minennapi kapcsolatban a régizenével.

A rutin és az összeszokottság okozta elegáns magabiztosság nagyon jót tesz a meglehetősen konzervatív Albrechtsbergernek. Így ugyanis ez a minden hirtelenségtől mentes, jól megtervezett zene kap valamiféle folyondárszerű lendületet, s mint valami testetlen aperitif, nyom nélkül, mégis jóleső érzéseket okozva csúszik keresztül a hallgató érzékszervein.

Szóval, Hölgyeim és Uraim, óriásit tévednek, ha a tülkölő autók, szoros határidők mindennapjaitól Bach, Csajkovszkij, vagy esetleg Mahler zenéjével akarnak esténként búcsút venni. Annak így is, úgy is egy Xanax lesz a vége. Tegyenek lejátszóikba Albrechtsbergert, s az ismerős hegyek békés biztonságában pirulák nélkül is garantáltan szemükre jő az álom.