Egy tisztességes mesterember két korszak határán (Spohr: Hegedűduók)

LOUIS SPOHR: Duettek két hegedűre
C-dúr duett, Op.9 No.1
A-dúr duett, Op.9 No.2
C-dúr duett, Op.153

Csaba Péter, Szabadi Vilmos - hegedű

Hungaroton Classic
HCD 32356

Louis Spohr (1784-1859) német zeneszerzőt, hegedűművészt és karmestert Paganini mellett a korszak legnagyobb hegedűsének tartották. Elsősorban fantasztikus adagiojátéka miatt nyerte el a közönség csodálatát.

Mint zeneszerző, rendkívül termékeny volt. Írt operát, 10 szimfóniát, 15 hegedűversenyt, 4 klarinétversenyt, oktettet, vonóskvartettet, szeptettet, vonósötöst, zongoraötöst, zongoratriót, hárfatriót, oratóriumokat, s számtalan egyéb művet, melyek nagy része már feledésbe merült, de Hegedűiskolája a mai napig ismert.

A hangszeres duó műfaja, így a hegedűduó is a 18. század elején alakult ki, elsősorban Franciaországban, egyrészt pedagógiai céllal, másrészt a házi muzsikálás szolgálatában. Hamar elterjedt Európa-szerte.
A lemezen szereplő első két duett Spohr viszonylag korai alkotása, viszont az Op.153-as, négytételes darabot már pályája csúcsán komponálta.

Ha az ember az Op.9 No.1 C-dúr duettet kezdi hallgatni, némi késői mozarti hatást vél felfedezni a harmóniák, dallamfordulatok tekintetében. Amolyan zeneszerzési stílusgyakorlatnak is beillene. A második tétel egy kifejezetten szép Adagio, a harmadik könnyed tánc kissé elgondolkodó hangulatban, talán kissé hosszan kifejtve ugyanazt a mondanivalót.

Ugyanennek a sorozatnak a No.2 darabja az A-dúr duett. Első tétele kissé emlékeztet az előző darab zárótételére, bár kissé mozgalmasabban, fantáziadúsabban megkomponált alkotás. A második tételben (Rondo Allegro) sem hoz túl sok újdonságot a szerző, megmarad a szokványos harmóniák és cseppet sem meghökkentő dallamfordulatok keretein belül, de azt igazán kellemesen, jó mester módjára teszi.

Szabadi Vilmos és Csaba Péter előadásában kissé egyformára sikeredett az első két mű. A tempók között alig van némi különbség, a hangvétel amolyan könnyedén semmitmondó, időnként a két hegedű nincs teljesen együtt, egy-egy hangsúly kicsit erőszakosra sikeredik, és intonációs problémák is becsúsznak.

A négytételes C-dúr duett későbbi alkotás, sajnos pontos évszámot nem sikerült kiderítenem.
Valóban változott a szerző stílusa, a harmóniavilág is újszerűbb, már a romantika felé kacsingat. Ez a muzsika már kevésbé didaktikus, mélyebb gondolatokat, érzelmeket fedezhetünk fel, valószínűleg nem annyira házi muzsikálásra, vagy okítási célokra, mint inkább koncertszerű előadásra szánta a szerző.

Talán a két hegedűművésznek is jobban tetszett az Op.153-as hegedűduó. Legalábbis erre utal az a tény, hogy mennyivel kidolgozottabb, pontosabb ennek a darabnak a tolmácsolása. Itt már sem a kettejük közti összhanggal, sem az intonációval, sem a muzikalitással nincs problémájuk.

Bár Louis Spohr valóban nem tartozik a zenetörténet legkiemelkedőbb komponistái közé, valószínűleg korának kiemelkedő muzsikusa, nagy pedagógus egyénisége volt, s zenéje kiváló mesterségbeli tudásról árulkodik.